Archívum

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Friss topikok

  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.28. 19:55) 600 forint
  • KOMMuna: Elloptad a szavamat, szemét vagy D :D (2011.03.24. 16:36) Kompenzálás
  • KOMMuna: Dehogy van, miket gondolsz te :D (2011.03.03. 11:58) A szex történelme
  • B à la Brown: elhamarkodott és nem átgondolt következtetések. amúgy jó ötlet (NÉ) aláá (2011.02.24. 10:37) Kötelezettségekről és újságírásról
  • B à la Brown: ok, a szójáték tetszik, de nem fedi a teljes írást. vegyes a műfaj, biztos hogy kell az h mi mond... (2011.02.24. 10:32) RÁ Kell gyújtani?

2011.02.24. 00:13 KOMMuna

Űrodüsszeia (filmajánló)

1968 volt az-az év, amikor Stanley Kubrick megalkotta a sci-fi műfaj egyik legnagyobb rejtvényét, ami arra vár, hogy a nézők megfejtsék. Egy olyan filmet, amely sok nézőt elgondolkodtat, bár a közönséget a mai napig teljes mértékben megosztja.

Rengeteg fanatikus egybehangzó véleménye szerint, azért is "csodálatos" ez az Űrodüsszeia, mert bár nem tetszik mindenkinek, mégis eltűnődik rajta a nézőt. Ennek köszönhetően született annyira sok teória és elemzés a film kapcsán. Ráadásul a mai science fiction műfajban szintén értéket képez, amit nagy részben az időtállóságának is köszönhet. Ez az, amitől valami - közhellyel élve - kultusz filmmé növi ki magát az idők során.

A forgatókönyvet Kubrick egy novellából adaptálta Arthur C. Clarke segítségével, viszont nem hasonlítható össze a kettő. Csak annyi információt ad nekünk, amennyire szükségünk van. Nem bocsátkozik hosszabb leírásokba,  magyarázkodásokba. Ráadásul a film nagy részét nem is a párbeszédek, esetleges monológok alkotják. Helyette "művészi" képeket kapunk, egy-egy festményt a celluloid szalagon.

Nem beszélve a kort megszégyenítő vizuális effektekről, amik mai szemmel nézve is megállják a helyüket. Ráadásul a megépített modellek megfelelően tükrözik a letisztult jövőt, hála a sterilségüknek. Még az árnyékokat is sikerült eltüntetniük a készítőknek a hatás kedvéért.   

"All right, Hal. I'll go in through the emergency airlock!"- Dave
"Without your space helmet, Dave... You're going to find that rahter difficult." - Hal

Színészek közül egyetlen egy embert emelnék ki, Keir Dullea-t. Rajta keresztül láthatjuk a történet kiteljesedését. Tökéletesen bele kellett illenie a karakternek a rendező által megalkotott jövőképbe, és megfelelő beleéléssel kellett játszania, ugyanis ő személyesíti meg a tükröt az emberiség jövőképe számára. A filmben nem is nagyon szerepel több szereplő. Éppen csak annyi, amennyi az alap információk közléséhez elengedhetetlen, illetve a jelenetek gond nélküli lefolyásához szükséges. Ráadásul a film másik két fontos karaktere nem is élő szereplő. Gondolok itt a Douglas Rain hangján megszólaló, világ leginteligensebb számítógépére, Hal-ra, és a monolitra.

Az Űrodüsszeia egy retro sci-fi, nem retro gondolatokkal és megvalósítással. Hosszú és lassú tempójával elegendő időt ad arra, hogy átgondolhassuk a látottakat. Mind a mai napig egy mérföldkőként tekinthetünk rá, amit próbáltak már ostromolni, de még nem sokaknak sikerült.

            - csigidibigidi Tóth Tamás


Szólj hozzá!


2011.02.23. 21:44 KOMMuna

Filmismertető: Fekete Hattyú

 

Darren Aronofsky, a Requiem egy álomért és a Pankrátor rendezőjének új Oscar-díj várományos filmje.
Nina gyönyörűséges és ígéretes táncosnő, félénksége miatt képtelen elengedni magát a színpadon. Pedig, hogy álmai főszerepét megkapja a Hattyúk tavában nemcsak a törékeny fehér hattyút kell megtestesítenie, hanem a vad és féktelen fekete ikertestvérét is. A film a prímabalerinát alakító főszereplő (Natalie Portman) keserves őrlődését mutatja be, amelynek során már túlzottan is azonosul a fekete hattyúval. Identitása alapjaiban változik meg, elméje megtörik. Darren Aronofsky rendező tökélyre fejleszti a lázálmok, illúziók és a nyomasztó mindennapok összemosását, a néző már nem tudja a szemének vagy a józan eszének higgyen. A kissé túlbonyolított cselekmény ellenére a film izgalmas és látványban gazdag.
H. Dóra
 

2 komment


2011.02.23. 17:27 KOMMuna

Társas magány

Kissé illúziórombolónak tűnhet ilyesmit olvasni a szerelmesek ünnepe után, de minenképpen szükséges, hiszen létezik...

Napjainkban, amikor facebookos posztok tömkelegébe ütközve szembesülünk azzal, hogy közelebbi-távolabbi ismerőseink percről-percre módosítják családi állapotukat, ideje lenne elgondolkodnunk arról, hogy mi is az a párkapcsolat.

Kapcsolatnak nevezhetjük-e azt, ha a szőke herceg fehér lovon beüget a királylány életébe, s amint hazaügetve bekapcsolja a laptopot és bejelentkezik facebookra ( mert nyilván ez az első és legfontosabb teendője), máris azzal szembesül, hogy egyetlen királylánya telepakolta üzenőfalát szivecskékkel és "I will always love you" bejegyzésekkel? Vélhetően nem ez az ideális receptje egy holtomiglan-holtodiglan kapcsolatnak.

Akkor hát vegyünk egy másik példát, mindenki vegye a saját kapcsolatát (vagy használja a fantáziáját), csücsüljünk fel egy időgépre, s utazzunk éveket előre. Na, milyen? Pocakosabb? Őszül? Szarkalábak? Nos, ha megbarátkoztunk partnerünk új külsejével, akkor távolodjunk is el a felszínről jó mélyre, ugorjunk fejest a kapcsolatunkba. Ő még a nagy Ő? Szerelmesek vagyunk még? Megérdemel minket, vagy mi megérdemeljük Őt? Egyáltalán szoktunk még beszélgetni? Kíváncsiak vagyunk rájuk? S ha már elérkeztünk erre a pontra, akkor meg is pihenhetünk itt egy keveset...gondolkodjunk.

Mitől jó most, s mitől lesz jó akkor a párkapcsolatunk? És ez meddig tart? Mert ugye az édes kevés, ha facebookon ismerőseink azt látják, hogy milyen idillikus kapcsolat a miénk. De mitől lesz valóban az? Mi az, ami garantálja nekünk, fiataloknak, hogy x év múlva is jó lesz vele? A tartósítószer erre pont nem jó... De akkor mi? Dr Almási Kitti klinikai szakpszichológus szerint: " amíg úgy tudjuk hazavárni partnerünket, hogy kíváncsiak vagyunk, mi történt vele, addig a kapcsolatban vannak tartalékok". Ez tehát a recept. Legyünk kíváncsiak. Őszintén, szívből. Akkor is, ha tudjuk, mit válaszol majd. Beszélgessünk minél többet (lehetőleg ne csak az esti filmről), minél tartalmasabban. Ennyire egyszerű...talán...

De akkor miért nem vagyunk kíváncsiak, vagy ha azok is vagyunk, miért engedjük el a fülünk mellett a választ? Miért csak a napi aktualitásokról beszélgetünk? Miért választjuk a társas magányt? Miért jó az? Nem jó. De nem jó elismerni azt sem, hogy rosszul választottunk. Pláne, hogy legtöbbünk önbecsülése a béka feneke alatt van, így olyan párt választunk magunknak, aki egyszerűen nem méltó hozzánk. Talán. Nehéz belátni, hogy nem mi vagyunk a szerencsések, hanem Ő miattunk. Nehéz tisztelni magunkat. Könnyebb egy rossz kapcsolatban, magányosan...

Én azt mondom, válasszuk inkább a nehezebb utat, próbáljuk magunkat tisztelni, s találni egy társat, akit szintén tisztelhetünk majd; de legyen Ő a szerencsés, ne mi.

Most pedig pattanjunk vissza az időgépbe és irány 2011. És várjunk...Rá. Ha pedig már mellettünk van, nincs más dolgunk, csak hogy beszélgessünk jó sokat és legyünk nagyon kíváncsiak.

Budai Anikó


2 komment


2011.02.23. 16:11 KOMMuna

Sürgősségi osztály

 

Sürgősségi osztály
 
Ha meghalljuk ezt a szót, akkor sok mindenkinek az jut eszébe gyorsan minél hamarabb megvizsgálni azt, akinek szüksége van rá. Vagy ha netán felhívjuk őket telefonon, akkor azt várjuk, hogy minimum fél órán belül kijönnek és megvizsgálják azt, akiért kihívtuk őket. Csak az baj, hogy ez manapság nem így van.
Ha bemegyünk olyan panasszal, hogy magas láz és rossz közérzet influenza, járvány idejében akkor elvárjuk, hogy minél hamarabb fogadjanak minket. De ez sem így van. Bemegyünk, várunk senki majd mikor merészkedünk csengetni tíz perc után, kiszólnak, hogy mi a, probléma? Ha netán valakinek olyan problémája lenne, hogy tényleg sürgős ellátást kellene kapnia és ugyanígy viselkednének, akkor már lehet, hogy késő. Akkor ugyan ki a hibás?
Na és mikor otthon van, mert nem tudjuk sehogy sem bevinni az ügyeletre akkor, logikusan felhívjuk őket, hogy jöjjenek ki és vizsgálják meg. A probléma csak az, hogy nem érkeznek meg időben és rájuk kell telefonálni egy jó párszor. És mikor ott tart az ember, hogy megemlíti a médiát 15 perc múlva már ott is vannak. Nem akkor kell kisietni, amikor felhozzák a médiát, hanem alapból mivel ez a kötelességük.
Szerintem erről szól a sürgősségi osztály. Minél gyorsabban mert a betegnek, szüksége van az ellátásra.
 
 
 

Csajági E.


1 komment


2011.02.23. 14:09 KOMMuna

Idénynyitó törölve

A bahreini belpolitikai válság miatt kirobbant tüntetések következtében hivatalosan is bejelentették, hogy elmarad a 2011-es Forma1 szezonnyitó futama.

A lassan egy hete tartó zavargások végett a szervezők úgy döntöttek, hogy a március 13-i Forma1-es szezon nyitófutamát nem fogják megrendezni. Így tehát március 27-én az Ausztrál Nagydíjjal rajtol az idei első futam.
A meghozott döntésről a bahreini trónörökös értesítette Bernie Ecclestone-t, az F1 tulajdonosát. Arról még folynak a tárgyalások, hogy az elmaradt futam helyett fognak-e tesztnapot tartani, de az már biztos, hogy a téli utolsó edzést, amit szintén a szigetállam biztosított volna, Spanyolországba helyezik át. Felmerült lehetőségként a verseny egy másik pályán történő megrendezése, de bíznak benne, hogy a mezőny egy későbbi időpontban visszatérhet Bahreinbe, amikor már a biztonságot semmi nem veszélyezteti.

 

 

Marosvári Márta

 


1 komment


2011.02.22. 22:23 KOMMuna

Nem ismerem, tehát a zenéje is rossz

Ahány ember, annyi zene. Minden stílus és irányzat önti magából az újabbnál újabb előadókat, de nem feltétlenül egyéniségeket. A zeneipar egyik legjelentősebb eseménye a Grammy-díj átadás, ami idén nem kis felháborodást keltett bizonyos körökben.

Először is szögezzük le: ez egy szavazás. A végső döntést meghozó személyek, akik a Hangfelvétel művészetek és - tudományok Nemzeti Akadémiájának tagjai, csak és kizárólag a minőség alapján szavaznak, és ítélik oda az arany gramofont a legkiemelkedőbb zenésznek, együttesnek. Legalábbis papíron. Ezt azért mondom így – kissé meghazudtolva a bekezdés első mondatát - , mert bármennyire is a minőségre koncentrálnak, minden ember szubjektív. Persze igyekszünk úgy tenni, hogy mindenre nyitottak vagyunk, ami sokszor sikerül is, de félő lehet, hogy ezzel saját, valós nézőpontunkat és véleményünket egy fal mögé állítjuk. És a felháborodott tömegek pontosan erre számítottak, és arra, hogy a „celebség” a tehetség felé fog kerekedni. Sajnos tévedtek, szegény Justin Bieber rajongók.

Bizony csalódniuk kellett, hisz Amerika legnagyobb tini sztárja helyett egy szinte teljesen ismeretlen jazzénekesnő, nevezetesen Esperanza Spalding lett az év felfedezettje.  Őszintén én sem hallottam róla korábban, de pár szám meghallgatása után elmondhatom, hogy a tehetség és a zene győzött. A hölgy nem büszkélkedhet több milliós rajongói táborral, első sorban csápoló tini csajokkal (avagy fiúkkal), ellenben magáénak tudhat egy tiszta, gyönyörű hangot, és azt, hogy ezt, egy ma sajnos kicsit kihaló zenei irányzatban kamatoztatja. Hódolatom innen is.

Természetesen a mai popzene morbid hercegnője, Lady Gaga, és a megújult erővel visszatérő Eminem rajongótábora sem maradt csendben a legjobb album díjazottjával szemben. Külön fórumok indultak, ahol a rajongók fennhangon kérdezgették egymástól, hogy „Mi a fene az az Arcade Fire?”, „Hogy nyerhettek ők, mikor nem is hallottam róluk?”. Érdekes kérdések ezek, főleg ha végigfutunk pár tényen. Az Arcade Fire már korábban is Grammy-jelölt volt, pontosan 2007-ben, ezen kívül az idén díjazott albumuk, a „The Suburbs” tavaly nyáron vezette az amerikai lemezeladási listát is az angol és kanadai mellett. A már 8. éve zenélő együttes lehet nem kavart port húsból készült ruhával, de kiemelkedő zenei tehetségük talán kárpótol minket ezért.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy nem tartom kiemelkedő zenésznek pl. Eminemet vagy Lady Gagát, ez nem igaz (Justin Bieber zenei tehetségéről és egyéniségéről már másabb a véleményem). Meghatározó egyéniségek, top-listás albumokat és számokat adnak ki. Botránkoztatnak, újítanak és vonzzák az embereket. De ne felejtsük el, hogy nem feltétlenül a sikoltozó, hatalmas számú embertömeg jelenti azt, hogy valaki piszok jó zenét csinál. A „celeb” zenészek így is besöpörnek szinte minden egyéb díjat (MTV Music Awards, csak egy példának), és vidáman eléldegélnek a hetente megjelenő, róluk készült cikkekből vagy pa-pa-paparazzi képekből. Ne csak a sztárságnak, hanem a minőségi zenének is helyet kell adni, és el kell ismerni.

Tana D.


1 komment


2011.02.22. 19:49 KOMMuna

Könyvajánló: Gyógyfűrész

 Szeifert Natália: Gyógyfűrész - Soha naplója

"A friss papír illata vagyok. Aztán széthasítom a lapok szépségét a tollam hegyével. A kockásra kerek betűket rajzolok, a csíkosra szálkásakat, a fehérre csak firkálok. Lábbal tiport mondatokkal hímezem körbe az Egyenlítőt."

 Az alcím (Soha naplója) nem megtévesztés. Valóban egy (fiktív) naplóról van szó, dátumozott bejegyzésekkel, 2004. június 9.-től 2008. november 10.-ig. És ki Soha? Soha(, ki soha nem fedi fel valódi kilétét, de kísérteties hasonlóságot mutat némely vonatkozásokban az írónővel) egyszerre egyedülálló, kétgyerekes anya; nagyra nőtt, (szó)játékos gyerek és, és... és Soha. Talán maga sem tudja mindig (vagy inkább soha), hogy ki is ő valójában. Leginkább a mindennapjai, a benyomásai, a világról és a körülötte zajló eseményekről alkotott képe és a róluk megfogalmazott gondolatai határozzák meg ezt a (ki/)beszólásra hajlamos, fiatal nőt. De még milyen nőt! A négy év, amiből Soha életének néhány mozzanata bontakozik ki, élettől pezsgő, gondolatokkal teli (még akkor is, amikor épp azon dilemmázik, hogy nincsenek gondolatai!), a stílus pedig, aminek ölelésében mindezt olvashatjuk, egyszerűen magával ragadja az olvasót. Én legalábbis diagnosztizáltam magamon az olvasás ideje alatt valamit (mondjuk úgy, "sohaizmust"), ami abból állt, hogy a gondolataimat "sohásan" kezdtem rendezni.

"Szembe jött az élet, mondom is neki, hová rohan, miért siet oly nagyon, ugyan, igyunk már meg egy kávét, ha már így összefutottunk."

Személy szerint megtaláltam benne mindent, amit egy ilyen szubjektív írástól elvárnék: tapasztalatok, társadalomkritika, vagy olyan egymondatos kijelentések, mint amikor az ember gyorsan feljegyzi magának azt a futó koncepciót, ami épp átsuhant az agyán ("Ha nem halt meg senki és gyászolsz, akkor te halsz meg.") Egyszerű, mégis összetett, világos, mégis zavaros (szó)képekkel teli. Ettől függetlenül akár a Te naplód is lehetne. Vagy az enyém. Nem egyszer éreztem úgy, mintha saját magamat olvasnám: a saját szerencsétlenkedésemet, a saját "életapróörömeimet", a saját felröppenő gondolataimat. Talán mindannyian, akik gondolkodunk, és figyelmesen, kíváncsian, szemlélődve tekintünk a világra (vagy épp a világtól várjuk, hogy végre ránk tekintsen), egy kicsit "Sohák" vagyunk...
De lehet, hogy ez nem derül ki. Soha.

"És néha azt képzelem, hogy ez jó, hogy kurvajó, hogy nem vagyok semmi, máskor meg azt, hogy rossz, hogy kurvarossz. És így tovább."

Ad Librum Kiadó, 2009

Bata Viki


2 komment


2011.02.22. 19:27 KOMMuna

Interjú Solti Ádámmal, a Non-Stop együttesből

Az X-faktornak köszönhetően népszerűvé vált Nonstop együttes szinte üstökösként robbant be a magyar köztudatba. Biztosan sokan megszerették a műsor alatt az igen mókás hangulatot teremtő együttest.

 Hogy ismerkedtél meg az együttes tagjaival és hogyan alakult meg a Non-Stop?

Mi 2002 óta együtt dolgozunk. Különböző musical showkat táncos énekes fellépéseket és egy saját musicalt is ,, Miért nincs csajom?” címmel rendeztem, vagyis szerveztem össze. Mert sosem tudtam nyugton maradni a fenekemen.
Már régebben is szerettem volna acapella együttest csinálni csak valahogy nem volt menő igazán...Ekkor gondoltam egyet és összeraktam egy acapella együttest beatbox-al...mert ilyet még nem hallottam, és mindig szerettem volna valami újat kitalálni...valamit, ami még nem volt!!! Bejött hála Istennek!

Miért pont Non-Stop?

Egy megbeszélés után hivatalosak voltunk egy buliba és út közben beugrottunk egy éjjel-nappaliba. Ott magyaráztam nekik, hogy ez tök egyszerű! Megadtuk a hangokat, majd elkezdtünk énekelni! Ott éreztük, hogy ez menni fog. Ezért lettünk Non-Stop! Egy Non-Stopban énekeltünk először:):):)


Hogy érezted magad az X-Faktor alatt?

Remek volt! Rengeteget tanultam! Sokat nyílt a hangom is! És kicsit olyan 'belevalóbb' lettem talán.


Milyen kapcsolat alakult ki a versenytársaiddal? Azóta is keresitek egymás társaságát?

Elég sokat koncerteznek a többiek! Szinte csak a közös koncerteken tudunk velük találkozni!


Miben változott meg az életed a műsor után?

Igazából nem is tudom! Talán abban, hogy még kevesebb időm van. De nem zavar! Szeretem, ha ki van számolva minden percem! Nem szeretek tétlenül ülni otthon.


Mesélj egy kicsit magadról! Már gyermekkorodban is nagy szerepet töltött be a zene az életedben?

Igen! Nagyon szerettem Jackot! Állandóan táncoltam meg énekeltem már gyerekkoromban is. Jártam népdaléneklési versenyekre, csináltunk gyerek darabokat ahol énekelni is kellett! Van videó a honlapomon ezekről!


Gondolom, lányok sokaságától kapsz nap  mint nap levelet. Esetleg volt, aki felkeltette az érdeklődésedet?

Természetesen volt, aki felkeltette az érdeklődésemet, de az életben minden kicsit más...inkább csak barátkozom.


Ha épp nem a munkára koncentrálsz, mivel töltöd a szabadidődet?

Most is a munkahelyemről írok Neked! Nem hagytuk abba a polgári foglalkozásunkat! Úgy szoktam fogalmazni, hogy azért dolgozom, hogy a hobbimnak élhessek! Így, azt kell mondjam, hogy munka után szabadidőnkben szoktunk Non-stop próbákat tartani és fellépegetni ahova hívnak minket. Hívjatok!


Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre. Esetleg üzennél valamit az olvasóknak, a rajongóidnak?

Esetleg annyit: pussz Mindenkinek! Köszönöm, hogy vagytok, és hogy szerettek minket! Mi is nagyon szeretünk Titeket! Azért dolgozunk, hogy még viccesebbek még újabbak legyünk és hogy Titeket szórakoztassunk Non-Stop!:)

Nagy Orsolya


1 komment


2011.02.20. 21:44 KOMMuna

Hóvirág

Mindenki úgy ismeri mint a tavasz első hírnökét. Amint meglátjuk kibújni a hó alól, máris felébred bennünk a remény, hogy lassan vége a hideg,szürke napoknak. Bár a meteorológiai tavasz messze van, a természet lassan ébredezik.  Ezt szinte mindenki tudja a hóvirágról, de mi az amit viszont csak néhányan tudnak erről a fehér kis virágról? Hogy a hagymája gyógyhatású alkaloidokat tartalmaz izomernyedtség ellen használják, továbbá az Alzheimer-kór kezelése során is tapasztalták kedvező hatását.A likorin vagy nárciszin emetikus (hánytató) és bénítóhatását már az ókorban ismerték.2005-től védett virágnak számít az Európai Unió egész területén ugyanis a gátlástalan gyűjtőszenvedély mára veszélybe sodorta a hóvirág európai állományát.

MaczóÁ


Szólj hozzá!


2011.02.20. 15:09 KOMMuna

Hadi, Efendim!

avagy néhány szó Törökországról és annak közlekedéséről

Törökországról szóló ismereteink általában megrekednek a turbán, a janicsár, a kebab és a kávé szavakhoz való görcsös ragaszkodásnál. Sztereotipizálásban mindig is jók voltunk, azonban pár Törökországban eltöltött nap után rádöbbenünk, hogy milyen botor és erőtlen dolog ezt az országot pár szóval leírni. A töméntelen apróbb és nagyobb csodát most inkább tegyük félre, és helyettük lássunk egy -első hangzásra- teljesen hétköznapi témát: a közlekedést.
A Magyarország autóközlekedése körüli aggodalmak igencsak elbagatellizáltnak tűnnek, ha egyszer megtapasztaljuk a török sofőrök és gyalogosok első ránézésre totálisan kaotikus együttélését. Legyen szó a 12 milliós Isztambulról, vagy a 200 ezres, nagyjából Debrecen méretű Trabzonról, az emberek teljes nyugalommal cikáznak a négysávos autópályán, legyen szó egy húszéves egyetemistáról, vagy egy mankós (!) vénasszonyról, ugyanígy a szemmel láthatóan egysávos belvárosi sétálóutcán három kisbusz minden további nélkül elhajt egymás mellett, járdát sem kímélve. Itt mindenki siet, gondolja az ember, de ekkor józan paraszti ésszel egyből felvet minden kedves otthonülő (ti. magyar) két gondolatot. Egy: akkor minden török biztos sokkal idegesebb. És kettő: nyilvánvalóan több a baleset.
Kiábrándító a válasz mindkét felvetésre. A törökök rettentő udvariasak, a nagy nyüzsgésben is figyelmesek, a lökdösődést, furakodást nem kísérik rosszalló pillantások, mint az például történik egy átlagos munkanapon a Batthyány mozgólépcsőin, sőt utat is nyitnak nekünk. Ami a közúti baleseteket illeti, a valóság még kiábrándítóbb: míg Magyarországon 10 millió lakosra 2006-ban 1305 halálos közúti baleset jutott, addig Törökországra ugyanebben az évben 70 millió lakosra 4430 az áldozatok száma- arányosan nézve, az elsőre sokkal nyugodtabbnak tűnő magyarok gyakrabban okoznak végzetes kimenetelű balesetet. Nem szépíti a helyzetet, hogy a jóval nagyobb Törökországban mindössze háromszor annyi (77000) sérülés történt autóbaleset miatt, mint hazánkban (20977).

A statisztikai adatok mellé pedig könnyedén levonhatjuk az evidens konklúziót. A törökök annak ellenére, hogy sokkal veszélyesebben közlekednek, figyelmességük mégis határtalan, és a balesetek száma sem annyira szembetűnő. Mi is sietünk, de nyugodtabbnak tűnik mind a sofórök, mind a gyalogosok viselkedése. Az egész lakosságra levetítve azonban mégis mi vagyunk a veszélyesebbek; és akkor az udvariasságról még nem is beszéltem.  

Pijer

 

(A statisztikai adatok megtalálhatók a www.car-accidents.com webhelyen)


1 komment

Címkék: közlekedés törökország különbség


2011.02.20. 13:36 KOMMuna

RÁ Kell gyújtani?

RÁ Kell gyújtani?

 Daganat, fogyás, csontfájdalmak. Többek közt ezek is a rák tünetei lehetnek, melyet az emberek többsége halálos kórként azonosít. Kevesen tudják azonban, hogy az időben megkezdett kezelés nemcsak fájdalommentessé teheti a betegek életét, de meggyógyíthatja, sőt; meg is előzheti a rákot.     Minderről bővebben hallhattak azok, akik február 17-én részt vettek a Magyar Rákellenes Liga (MRL) Egri Alapszervezetének a Rák Világnap alkalmából tartott „Az alkohol és a rákbetegség összefüggései az orvosprofesszor, az addiktológus főorvos és a védőnő szemszögéből” című előadáson a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban. Az előadók közt volt Dr. Simon Tamás, az MRL elnöke, továbbá Dr. Szigethy Anna főorvos, a Markhot Ferenc Kórház Addiktológiai Gondozó és Drogambulancia szakmai vezetője és Farkasné Juhász Margit iskolavédőnő.

 De mit is tudunk magáról a betegségről?

 Testünk kétszázhúsz különböző sejttípusból áll. Mindegyik típus más-más feladatot lát el a szervezetben. Ezek a sejtek szabályosan növekednek és osztódnak, mígnem bizonyos mutációk révén ez a rendezettség felborul. Ekkor jönnek létre a tumorsejtek, melyek halmazából később a daganat képződik. Számos tünetet okozhat attól függően, hogy hol keletkezik. Lehet akár teljesen fájdalommentes is. Ahogy azt a kutatások kimutatták, a betegség összefüggésben áll a dohányzással és az alkoholizmussal is. Hippokratész (görög orvos, i. e. 460) már több rákfajtát is leírt, de a betegség pontos megértése csak a huszadik század vége felé teljesedett ki.

 2000 februárjában tartották az első rákellenes világkongresszust Párizsban, melyen egybegyűltek a világ vezetői, orvosai valamint rákkutató intézetek és civil szervezetek képviselői is. Ezalkalomból született egy dokumentum, ami világméretű összefogásra és felelősségvállalásra szólít fel a rák ellen. Az esemény emlékére február negyedikét Rákellenes Világnappá nyilvánították. Ez a nap volt tehát az apropója a múlt csütörtöki előadásnak.

 Az MRL Egri Alapszervezetének hasonló akciója volt például a Rákellenes mozgósító séta Egerben 2010 októberében.

 

Szabó Gábor


1 komment


2011.02.19. 17:14 KOMMuna

Londoni jövet-menet

A barátok meghatározóak az ember életében. És minden baráti kapcsolat másként épül fel. Vannak olyanok, akik a világ végére is a másik után mennének, olyan szoros a kapcsolat, mint egy lelki társsal. Nekem is megadatott az, hogy egy csodálatos barátot kaptam a sorstól, aki nemes egyszerűséggel fogta magát és kiköltözött Londonba. Szeretjük egymást, csak hát a nagy szeretet még sem ad munkalehetőséget. Persze, azért nem lehet ezt szó nélkül hagyni, ha nem is költözök utána, de közel 4 hónapnyi egymás nélküliséget követően egy látogatás a minimum. Egy hónappal indulás előtt lefoglaltam a repülőjegyeket, ami ajánlatos, hiszen ilyenkor még elég kedvező áron lehet hozzájutni.

Bár az indulást megelőző 4 nappal korábban sikerült begyűjtenem egy influenzát, amiből aztán vittem ki Londonba is, az indulás napjára azért sikerült magam talpra állítani, kisebb krahácsolással ugyan, de menetkész állapotban voltam.

Fel voltam mindenre készülve. A legutóbbi velencei utazásunkat megelőző 12 órás várakozás a reptéren nem nagyon tett bizakodóvá a repülés gördülékenységét illetően. Most mégis minden flottul ment. A taxi időben kiért a pályaudvarra, a vonat időben elindult, a repülőre való beszállítás simán ment… alig hittem a szememnek.

Nem ez az első utam az angliai fővárosba, megfordultam már ott egyszer kétszer, de nem tartottam valami sokra, mielőtt ki nem mentem. Annyi magyar él már kint, ki nem jut ki oda? Majd mikor első alkalommal megérkeztem és bementünk a központba, egyszerűen lenyűgözött a város. Úgy voltam vele, hogy „csak” egy London, de nem! Tényleg gyönyörű és magával ragadja az embert minden porcikája. Fejet hajtottam a város előtt, mintegy bocsánatot kérve ezzel, hiszen tévedtem. Olyan lüktetése van, olyan varázs szunnyad benne, amit érdemes felfedezni. Kirándulás szempontjából egyértelműen csak ajánlani tudom. De odakint élni… az már teljesen más téma.

Gyorsan eltelt a közel 2 órás út is, elkezdtünk fülbedugulósan ereszkedni. Leszállva a gépről persze egyből jött az ellenőrzés, Réka barátnőm, aki már tűkön ült a reptéren, folyamatosan hívogatott, hogy hol vagyok már… olyan közel voltunk egymáshoz, de még elválasztott minket az útlevél ellenőrzés. Aztán a váróba érve megláttuk egymást, 5 éves gyerekek szintjén sikítoztunk és borultunk össze, mindenki minket nézett a reptéren. Majd kocsiba szálltunk és irány Chesham, az albérlet. Fél óra az út, de be nem állt a szánk „hazáig”. Későre jár, már este 10 is elmúlt, lassan álomba beszélgettük magunkat.

Másnap persze kezdődik a csavargás, irány Camden, a bazárok bazárja! Ódon kis folyosók, ösvények, az árusok egymás hegyén-hátán. Minden tele színekkel, temérdek áruval, rengeteg élettel. Remek gyors étkezdék, mindenki talál a szívéhez legközelebb álló íz világból standot, ahol a finomat bizony meg kell fizetni. Átszámolni persze nem szabad, hogy mi mennyi, mert beárnyékolhatja az önfeledt nézelődést és csatangolást, de akadnak bőven pénztárcakímélő kisboltok is. Ez lenne a csodálatos felszín.

Azonban ami alatta van, az még inkább London rejtett varázsát mutatja. Ugyanis Camden tele van csodálatos szobrokkal, főleg lovas szobrokkal, emléktáblákkal, szinte minden sarkon és fordulóban megtalálni a város igazi pillantását, bár az évek és a turisztikai fellendülés egyre inkább rátelepedett ezen történelmi helyek igazi arculatára.

A mindennapi turistaáradattal mozgó árusok patakjai mögött egy teljes napra való látványosság bújik meg. Ahogy átérünk a legelső boltíven, fejünk felett a kőfalból kibújó lovas szobrok nyújtózkodnak, ami csak a kezdetét jelzi a végeláthatatlan áradatnak. Csodálatos elveszni benne, kiérve belőle azonban olyan, mintha a valóságba kerülne vissza az ember.

A következő nap a London Eye, a Westminster és a Big Ben, a Ritz Hotel és a Piccadilly circus körüli csavargásból áll. Nem úgy nézelődünk mint a turisták, képeket már nem csinálok, van belőle egy rakat odahaza, de azért veszek pár Londonos hűtő mágnest, biztos ami biztos. A Piccadilly-n leültünk az Eros szobor alatt, néztük a körülöttünk forgó várost és persze átrágtuk magunkat az elmúlt 4 hónap kihívásain, nagy tanulságain és hogy hogyan is áll hozzá London az új jövevényekhez. Igen, egyre nehezebben. Már ez sem a régi. A színvonal még mindig magasabb, de valahogy egyre jobban döcögnek a dolgok, a munkavállalás, a megélhetés és talán mondhatjuk úgy is, hogy defektet kapott az a nagy londoni álom, amibe olyan sokat fektettek/fektetnek a magyarok még a mai napig. Segítség persze akad, a londoni magyarok szövetsége a még itthon lévő magyaroknak is segít az első lépésekben, kiutazásban, szállásban, elhelyezkedésben.

Réka most egy részmunkaidős állásban dolgozik, egy középiskolában takarít. A munka rendben van, de kevés a megélhetéshez, az életben maradás fő feltétele, hogy legyen egy teljes munkaidős állásod, albérlet és lét fenntartás csak is ezzel lehetséges.

Miközben beszél, igyekszem  figyelni hogy változott-e, nézem az arcát a mozdulatait. Feszült és ideges, a folyamatos álláskeresés, az állandó `mi lesz holnap?’ kérdés őt is kimeríti.  Otthon sosem láttam ilyennek, nyugodt volt, még ha kicsit kilátástalan is a helyzet, azért a család, a fix pont ahol élhetett, adott egy biztonságérzetet. Most minden bútor vagy bármi nélkül az élete belefér két bőröndbe. Kemény lány, tudom, hogy őt nem zavarja, de én belepusztulnék.

Bár mindketten elég zajosak vagyunk, és nem ritka hogy órákon keresztül be nem áll a szánk, az otthoni időkről beszélgetve egy pillanatra mind a ketten elhallgattunk. Csak néztünk körül a turisták forgatagán, a hirdetőtáblák színein és a fényújságokon, de nem voltunk ott. Fenn ültünk a kecskeméti Vízmű-domb tetején, előttünk a Széktó és a város. Nem voltunk már akkor sem gyerekek, mégis mindig bajba kerültünk, folyamatosan falaztunk egymásnak és minden hét azzal telt, hogy a másikat segítettük. Minden gondot leráztunk magunkról, pedig a felelősség már az ajtón kopogtatott, mi meg csak röhögtünk az egészen. Aztán az útjaink most kettéágaztak és minden megváltozott. Nem tudok már ott teremni mellette, ha bajba kerül és ő sincs mellettem, mikor úgy érzem, ellenem fordult a világ.

Hiányzik nagyon, de nem hívnám haza. Ez a város, ez a hatalmas forgatag az életre neveli. Arra van most szüksége nekem is és neki is, hogy végre szembenézzünk a világgal meg a küszöbön toporgó felelősséggel, ami valami felnőtt szerűséget faragna belőlünk.

De hát mi ez a 3 nap együtt? 3 percnek tűnt. Szombat este van, holnap utazom haza. Összegyűlt a társaság, a londoni magyarok, legnagyobb meglepetésemre a 17 emberből 14 kecskeméti. Pókerest, rengeteg piával és hurkakolbásszal, mert valaki pont most volt „otthon” disznóvágáson. Lassan de biztosan részegedik le a társaság, nem tudtam mindenkivel beszélgetni, de akikre sor került, azoknak aztán van élettörténetük.

London lehet egy ugródeszka vagy lehet az új élet, az álmok megvalósulása. Réka ugródeszkának tekinti, de ismerem, sok évet fog itt tölteni. Bizony a kezdet nehéz, az elszántság nélkülözhetetlen és ebben a társaságban ez az egyetlen dolog, ami kivétel nélkül mindenkiben meg van. Máté 18 évesen pakolt fel otthon és kiment Izraelbe. 4 évet töltött ott, állítólag nagyon király hely volt még akkoriban, aztán New York, végül pedig London. Ma már itt él, ez az otthona a feleségével és a 2 gyerekkel, egy házzal, két kocsival elmondhatja azt, hogy révbe ért. Tomi Németországban kezdte focistaként, majd 3 év után Londonba költözésével került egyenesbe, de neki csak átmenet London. A társaságból ő az, aki leginkább önmagát keresi, nem pedig a megélhetési feltételek motiválják.

Mikor Magyarországról kérdezem őket, mind azt mondják: a haza. Haza menni, otthon élni … az otthon maradt számukra a szülőváros, az ország ahonnan származnak, pedig már alig köti őket haza valami. A család megmarad, a barátok nagy része elkopik és már az egész élete, minden ideköti Londonba, de senki nem hívja hazának. Öröm volt látni, hogy vannak akik megakarják őrizni a magyarságukat, de észre vettem olyat is, aki még ennyi magyar közt is inkább angolul beszélt. Érti mindenki, hiszen mindenki folyékonyan beszél angolul, de a haza térésre már gondolni sem akar.

Olyan hajnal kettő körül már teljesen kiütve érzem magam és felmegyek aludni, Réka még marad, pókereznek és épp nyerésben van.

Másnap reggel persze sikerült kissé elaludni, rohangálunk össze-vissza, pakolás, kabát, csizma és már megyünk is a metróhoz. Vasárnap van és csak úgy félig-meddig közlekednek a járatok, szóval csak félútig jutottunk el, a reptéri transzfer a központból indul, buszra kell szállni. Fel is szálltunk egy rosszra, így még távolabb kerültünk a Baker Street-től. Ennek a kis kitérőnek köszönhetően pedig sikerült lekésnem egy transzfert amitől már én is idegbeteg voltam Réka mellett. Mikor rájöttünk a hibára, átszálltunk egy metróra, amivel hál’ Isten már eljutottunk a célig. Tiszta szerencse, hogy beszélünk angolul, meg úgy ismerjük is a környéket, csak ennyire tévedtünk el. Mi lett volna, ha nem?

Az utolsó pillanatban az utolsó buszhoz értünk oda, de akkor már be volt zárva az ajtaja. Kopogunk és kiabálunk hogy nyissa ki nyissa ki!, egy színes bőrű, 30 körüli férfi volt a buszsofőr, aki mikor meg látott minket az ajtón dörömbölni, kedvesen ránk mosolygott, elkezdett integetni és elindult a busszal. Lepergett előttem az életem, le fogom késni a gépet, kész, vége. Aztán alig másfél méter gurulás után megállt, elkezdett nevetni és intett hogy jöjjek fel, csak viccelt. Réka majd meg fulladt a röhögéstől, alig tudtunk gyorsan elbúcsúzni, még az elöl ülők is nevettek a buszon.  2 üléssel a buszsofőr mögött fészkeltem be magam és imádkoztam hogy elérjem a gépet. Még mosolyogtam magamban egy darabig az előbbi helyzeten, közben a rádióból szólt az oh happy day, amit vidáman énekelt ez a nem mindennapi buszsofőr a feketékre jellemző életvidámsággal. Kinn esett az eső, de annyira jól esett nevetni, hogy észre sem vettem, hogy esik, csak úgy néztem az utcákat és mosolyogtam.

Azt hiszem nem lehet arról írni, hogy London csodálatos, vagy személytelen vagy akármilyen. Rajtunk múlik, hogy mit látunk meg benne, hogy mit veszünk észre. Lehetsz idegbeteg a vasárnapi tömegközlekedési káosz miatt, vagy jót nevethetsz a buszsofőrrel. Tehát te döntöd el.

Az utolsó pillanatban érkezünk a reptérre, levágódok a buszról, irány az ellenőrzés! Remek dolog ez az internetes utas felvétel, mondhatni pillanatok alatt, felesleges sorban állás nélkül jutok át az ellenőrzésen.

Rohanok a képernyőhöz, hogy kiderítsem melyik kapuhoz kell menni, közben szidom magam , hogy csak egyszer ebben az életben mi volna, ha időben el tudnék készülni és időben ott tudnék lenni ahol kell. Pont kiírták a kaput, egyből megyek is oda. Még egy utolsó ellenőrzés és már a gépen is ülök. Huh, ennyire még sosem centiztem ki egyetlen járatot se. Azért ez még sem olyan mint a buszozás, hogy majd felszállok a következőre!

Persze az eső még mindig esik, de amint a felhők fölé értünk újra az idilli kép fogad: süt a nap, alattunk a felhőtakaró. Annyiszor láttam már, de nem lehet betelni vele. Belemerülve nem is gondolná az ember, hogy -64 fok van, és az sem látszik, hogy 920 kilométer per órás sebességgel repülünk.

Lassan eltelik az út és a nap is megy lefele. Narancssárgába öltözik ez a fenti világ, és arra gondolok, nekem sem kéne otthon maradnom. London bármennyi lehetőséget is tartogat, nekem túl csapadékos. Rékától pedig egy másik univerzum sem választhat el.

                Én még keresem a helyem, és a kötelezettségek is haza hívnak. Az otthon mindig az a kecskeméti ház lesz, ahol felnőttem, és a haza is csak Magyarországra mutathat, ami felnevelt.

 

 

K.Ary


Szólj hozzá!


2011.02.19. 12:58 KOMMuna

Megszűnik a Roxy

 

A Nemzeti Média – és Hírközlési Hatóság 2010. november 10. – én hozott döntése értelmében be kell fejeznie a műsorszórást a Roxy Rádiónak. A Médiatanács azért mondta fel szerződését a Roxy Rádió Kft. – vel, mert a rádió összesen 91.114.108 forint díjtartozást halmozott fel. Az NMHH jogelődje az ORTT a Roxy Rádió kérésére 2006 – ban megfelezte a rádió műsorszolgáltatási díját. A Roxy 2009 – ben kétszer részletfizetési kedvezményt kapott, de a megállapodást megszegte és nem teljesítette az abban foglalt követelményeket. 2010 – ben is engedményeket kapott a 96.4, de ezeket sem tudta betartani. Továbbá nem teljesítette a bankgaranciára vonatkozó kötelezettségét sem. Többször is lehetőséget kapott a rádió vezetősége, hogy személyesen is tisztázza ügyét a médiahatósággal, de nem éltek a kínálkozó lehetőségekkel. Közben az NMHH egyik közleményében kifejti, hogy 2010 – ben a helyi és körzeti műsorszolgáltatók számára 25% - os díjcsökkentést tettek lehetővé, továbbá beszámoltak arról is, hogy az esetleges részletfizetési kérelmek mindig kedvező elbírálásban részesülnek. A működését 1999 – ben kezdő Roxy Rádió többször is gazdát váltott. 2002 – es felmérések szerint 500 ezer hallgatója volt hetente, mellyel a fővárosi kereskedelmi rádiózás piacának élmezőnyéhez tartozott. A rádió egy búcsú bulival köszön el végleg hallgatóitól 2011.02.26. - án. Ezen a napon fog elnémulni a 96.4. A rendezvényen a Roxy Rádió műsorvezetői és a Roxy DJ-k lesznek a hangulatfelelősök. Elbúcsúzunk! 1999 - 2011 – áll a rendezvényt ismertető plakáton - , a helyszín a Hungexpo F pavilonja lesz február 26.-án, kezdés 21:00-kor.
B. Gábor

Szólj hozzá!


2011.02.18. 16:34 KOMMuna

Kötelezettségekről és újságírásról

Kiszaladnék a világból. Hátra sem néznék csak rohannék ki az osztályteremből, áttaposva az embereken. Mintha kétszázzal forogna körülöttem az élet, olyan gyorsan beszél mindenki. Eluralkodik rajtam a félelem és már húzom is magamra képzeletbeli védőpáncélomat. Úgy érzem magam, mintha körülöttem mindenki fecske volna, én meg rigó volnék. Nem jobb az se, csak nem beszélek fecskéül. Azt hiszem.

Ülök az osztályteremben és nem érzem, hogy idetartoznék. TV, rádió, híradás, forgatás… ez a világ olyan messze van tőlem, érezni sem érzem, csak bele akarnak gyömöszölni egy olyan ruhába, ami jól sem áll és nem is a méretem.

Itt ez a piros lámpa. Áll az asztalon. Merthogy szokni kell a stresszt, érezni a felelősséget, ahogy egy rádióban is, itt is ez a fény világít. Én szeretem a pirosat. És amúgy sem vagyok egy lámpalázas típus, akkor most mi lesz? Olyanok vagyunk, mint az edények csak töltik-töltik belénk az információkat amit aztán megkövetelnek rajtunk, bizony, nem csak úgy automatikusan  jön az a diploma! Pedig bőven tudnék válogatni ezekből az információkból olyanokat, amiket számomra hasznosnak találok. És ezzel próbálnak tömegcikket csinálni belőlünk? Legyártják a médiának a szakembereket halomra, majd jó esetben csatasorba állítják őket, mint az ólomkatonákat és akkor hol van már az én vagy a te vagy a bárki hangja?

Ó, a múlt századok újságírói! Azok a nagy publicisták! Csodálatos írások, mind más, és mind olyan színes és igaz. Értem persze, ha hivatásul választják ezt, akkor írni kell a hírt, írni kell a cikket, az írás lesz a megélhetés. A munka. De ez a munka nem hasonlítható egy szalagmunkához! Nem olyan, amit mindenki egyformán tud csinálni.

A mai fiatal írok a régmúlt nagyjaitól tanulnak, belőlük építkeznek. Hiszen a saját hangjuk csiszolása csak a nagyok megismerésével és megértésével lehetséges. Tőlük, akik sokkal nehezebb időkben írtak és példaértékű munkáik emelték ki őket az ismeretlenségből. Mikszáth, Móricz, Ady, Márai és még annyi író és költő, akiknek írásaiban minden szavuk mögött látni a gondolataikat, az érzéseiket és olvasásuk közben a régmúlt világába csöppenhetünk.

És áradozásaim közepette arra eszmélek, hogy mégis itt ülök a hírszerkesztés órán. Hallgatom a tanárnőt… körülnézek a csoporttársaimon. Van, aki itt van ebben, és levegőt vesz belőle és érti, milyen nyelven beszélnek a teremben. És van, aki lehajtott fejjel a füzetbe süllyedve jegyzetel. Fejet hajt, kötelesség ez is, de azt érezheti, amit én érzek. Ennek számomra semmi értelme.

És itt ülök, a szokásos képben: zúg a neoncső, a terem tömve. Velünk, tömegcikkekkel.

 

 

K.Ary

 

 

 


1 komment


2011.02.17. 14:15 KOMMuna

Nagy hódítás

Egy szép tengerpart, napozás, lágy szellő fúj, a hullámok hangja nyugtatóan hat, a tenger illata felejthetetlen … ugye mindenkinek ismerősen hangzik? Idilli kép… de most nem erről lesz szó. A Horvát tengerparttól kicsit távolabb járunk, és magasabban. A kép nem olyan idilli, itt inkább a hideg, a nyirkos idő a jellemző. A Júlia Alpok lábán vagyunk egy campingben. Egy hét tengerpart után 0 nap aklimatizálódás nélkül – na jó, volt egy fél nap, egy egész éjszaka rá- elindultunk a hegymászó edzőmmel a Júlia Alpok legmagasabb hegycsúcsa felé, ami nem éppen alacsony. Mivel mi kemények vagyunk így persze rövidítettünk, és ez azt eredményezte, hogy négykézláb haladtam felfelé. Közben sokszor elkapott a sírógörcs, hogy én ezt nem akarom, de ha már itt vagyok, akkor végig kell csinálnom. Hajnali indulás elég rossz volt, de kellett, hogy egy nap alatt megmásszuk, és estére újra a campingben legyünk. Dél körül már a hegy felénél jártunk, és amint kiértünk a fák árnyékai alól megpillantottam a Triglavot, ami gyönyörű volt, rásütött a nap, és olyan büszkén állt előttem, amitől erőt vettem magamon, hogy meghódítsam. Sok szép helyet láttam már, de ez mindközül a legszebb. Elmondhatom magamról, hogy augusztus közepén rövidnadrágban hógolyóztam 2100 méteren. A turistaháznál megálltunk egy órára pihenni, de ez az egy óra akkor két percnek tűnt. A csúcs meghódítása további két órát vett igénybe, ami akkor egy egész életnek tűnk. Mikor a hegycsúcsra felértünk sok túrázó, sziklamászó volt ott, és kb. 50 holló, amik lakmároztak az emberektől kapott ételekből. Felérve az első dolgom az volt, hogy leüljek és igyak vagy különben meghalok. Pár perc regenerálódás után a büszkeségtől dagadó mellel felálltam, és körülnéztem. Úgy éreztem magam, mintha a világ tetején állnék, és majdnem úgy is volt, csak egy kicsit alacsonyabban, mindössze 2900 méteren. Felfelé menet észre sem vettem, hogy ritkább a levegő, és ott a csúcson sem számított. Az elindulás lefelé egyrészt nehéz volt, mert nem akartam otthagyni a gyönyört, de a sátor és azon belül a hálózsákom is nagyon vonzott. Lefelé gyorsabb volt, de mégsem olyan könnyű. Visszafelé már nem álltunk meg a turistaháznál, csak mentünk lefelé. Monoton volt, és unalmas,ezért mi megint rövidítettünk, így elértünk egy kavicsokból álló folyamhoz, és azon jöttünk jobban mondva csúsztunk lefelé, ami nagyon jó volt, és izgalmas. Még sötétedés előtt leértünk a campingbe, ahol egy tucat tehén fogadott minket. Nem, sajnos nem volt lila, és nem adott Milka csokit sem, csak tejet. Bamba Riska bőgött, de valahogy nem volt érdekes (nincs otthon tehenünk), hisz agyban csakúgy elfáradtam, mint testben. Agyban olyan szinten, fáradtam el, hogy reggeltől estig úgy köszöntem, hogy morgen, rövidítést is használtam, mert már arra is lusta voltam, hogy kimondjam ezt a rövid szót, tehát moj mindenkinek. Aznap este nem kellett altatódalt énekelni nekem, hogy elaludjak. Másnap olyan izomlázzal keltem, ami megakadályozta a mosdóba való egy perces kijutásomat. Úgy mozogtam, mint egy robot, és minden mozdulat egy bizonyos „jaj-t” hallatott maga után, és egy eltorzult arc is járt hozzá grátiszba. Kevés mozgás után újra tudtam járni, így elmentünk szétnézni a környékre, ami szintén szép volt, de nem laknék ott. Hideg van. és nyálkás az idő, nem nekem való, legalábbis huzamosabb ideig. Vágytam már haza, az otthonomba. Hazaérvén rájöttem, hogy amit én megtettem felkészületlenül, aklimatizálódás nélkül az nem mindennapi. Legalábbis számomra. 14 évesen ezt is átélhettem, eddigi életem legnagyobb hódítása volt.

 

Lajgut N.


Szólj hozzá!


2011.02.17. 12:17 KOMMuna

Végre teljes csapattal?

 A mai nap folyamán feszül egymásnak a Konencranes-Salgótarjáni KSE, és a Kis-Rába-menti Takarék Soporoni KC, méghozzá a hűség városában. A salgótarjáni rajongók talán, a sok nehézség mellett kicsit fellélegezhetnek, hiszen az anyagi gondok ellenére úgy néz ki, a csapat vezetésnek sikerült kiváltania Ukeagu játékengedélyét, ami annyit tesz, hogy lesz egy 210 centiméter fölötti centerjátékosa is a csapatnak, így sokkal több keresnivalónk lehet a palánk alatt. Ezzel a szurkolók régi vágya teljesült, hiszen a keret szerinti lehető legerősebb csapattal állhatnak ki végre, és így nem feltétlen kell 20-30 pontos zakót elviselnie az észak-magyarországi gárda szimpatizánsainak. Reméljük sikerül meglepetést okozni, és olyan eredményt elérni, mellyel izgalmassá tehetjük a Magyar Kupa oda-visszavágós párharc itthoni összecsapását is!

 

jg


Szólj hozzá!


2011.02.17. 11:17 KOMMuna

EKF bajnoka 2011

Az elmúlt hét keddjén rendezték Egerben az EKF bajnoka 2011 elnevezésű sportnapot. Az Eszterházy Károly Főiskola négy felnőtt csapata részvételével lebonyolított eseményre első ízben került sor. A program a Bitskey Aladár Uszodában kezdődött, ahol iskolánk kosárlabda, valamint két kézilabdacsapata próbálhatta ki magát vízilabdázásban. A különböző ügyességi feladatokért úgynevezett bónusz pontokat szerezhettek a játékosok, amelyek a végelszámolásnál sokat nyomtak a latba. Az uszodai események legemlékezetesebb pillanata az a momentum volt, amikor a férfi kézisek trénere, Iványi Bálint vízbe dobta Hegedűs Tibor edzőkollégáját. Persze a merénylet nem maradt visszhang nélkül, ugyanis Rutka Péter, a női csapat technikai vezetője megbosszulta az együttes edzőjét. A „vizes számokat” követően a Leányka úti Eszterházy-csarnok volt a második állomás, ahol előbb a kosár, majd kézilabda, végül pedig a labdarúgó képességek is reflektorfénybe kerültek. A több, remek hangulatú összecsapás mellett két rögtönzött csapat fellépésével, egy gálameccsre is sor került. A négy gárdából összejött „Szakmai Team” az Egri Médiaválogatottal feszült egymásnak egy kispályás foci mérkőzés keretein belül. Az edzők legnagyobb örömére a találkozó 4-3-mas állásnál ért véget, nem törődve a zsurnaliszták által kilátásba helyezett következményekkel. Az intézményünk bajnokának járó címet végül az EKF-Eger-HÉSZ kosárlabdásai érdemelték ki, megelőzve az „Ászok” fantázianévre hallgató vegyes nemű kézilabda csapatot. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az EKF-EgerFood-Imola vízilabdacsapata zárt, a „Királyok” előtt. Az eseményre kilátogató érdeklődők egy, az EKF sportéletével kapcsolatos kvízt is kitölthettek, melynek helyes kitöltéséért értékes jutalom járt. Az eredményhirdetésen a szponzorok nevében dr. Csabai Zsolt, a GMR Group Hungary KFT. tulajdonosa, az EKF részéről pedig dr. Liptai Kálmán, a TTK dékánja, Szalai Gábor az EKF Diák és Szabadidősport Clubjának elnöke, valamint Országh Ákos a Hallgatói Centrum nevében adott át ajándékokat. Összességében a hagyományteremtő eseményen végig kitűnő hangulat uralkodott, így aki kilátogatott a helyszínekre, az jól szórakozott.

 

Fenyves Balázs


Szólj hozzá!


2011.02.17. 10:03 KOMMuna

Sportból öltönyös autó

Az idei Frankfurti Autólszalonon bemutatásra kerülő új M5-ös BMW a pletykák szerint nem kap manuális váltót. A spekuláló fanatikusok ezt azzal indokolják, hogy az X5M és az X6M-ből ismert dupla turbós V8-as motor nyomatékához nem alkalmas a duplakuplungos M-DCT váltó. Éppen ezért sokan inkább a nyolcsebességes ZF automatára tippelnek.

 

Igaz, hogy korai még ilyen fejtegetésekbe kezdeni, hiszen az autóról egyelőre még pár kémfotón kívül nem sok információt közölt a gyártó cég, mégis vannak akik biztosan állítják, hogy a manualitást támogató V10-es motor ezúttal nem kerül a kaszniba.

Ha ez igaz, a fanatikusok minden bizonnyal hőbörögni fognak, de a ~580 lóerő és a 700 Nm-es nyomaték mindenképpen kárpótolni fogja a vásárlóközönséget. Viszont bárminemű biztos információig reménykedhetnek, hátha az extrák listáján megtalálható lesz a V10-es motor és a M-DCT kézi váltó.

Tóth Tomi


Szólj hozzá!


2011.02.16. 23:39 KOMMuna

A görbeházi Agrock Fesztivál története

A fesztivál ötlete egy görbeházi baráti társaságtól származik. A srácok 2009-ben döntöttek úgy, hogy saját szórakozásuk céljából megszervezik a bulit, akkor még MZ (Magunknak Zenélünk) néven. A rock esemény ekkor még gyerekcipőben járt, csak barátok, ismerősök (Bearfood, Hell Bell, MTZ) léptek fel az egykori TSZ telepen. Az MZ sikerein felbuzdulva a srácok mertek nagyot álmodni, s 2010-ben megszervezték a II. Agrock Fesztivált (Amatőr Zenekarok Görbeházi Rockfesztiválja). A buli ekkor már profi technika berendezésekkel és nyolc fellépővel várta a rock zene kedvelőit. Talán ennek is köszönhető, hogy az ingyenes fesztiválon - mindent várakozást felülmúlva – több mint fél ezren tomboltak. A 2011-es Agrock várhatóan ezt is túlszárnyalja majd, ugyanis a fesztivál új fejezetet nyit történetében. Az idei rendezvény két napon (július 29-30.), közel harminc fellépővel, két színpaddal, tehetségkutatóval és egyéb kiegészítő programokkal várja az odalátogatókat. Így a tavalyinál is nagyobb tombolásra számítanak a rendezők 2011-ben, a III. Agrock Fesztiválon.

Budai Anikó


1 komment


2011.02.16. 21:22 KOMMuna

A Líceum újjászületése

Még a rossz időjárás sem lassítja a Líceumi rekonstrukció folyamatát. A déli oldal mostanra szinte készen van, a nyugati oldalt is hamarosan befejezik. A mélyföldszinti munkálatokkal félúton tartanak, itt kap majd helyet az iskola szervere és a borlabor, a tervek szerint nyáron kész lesz. A belső helységeket már kialakították, a falakat és a nyílászárókat is felújították. Az udvarban Árpád-kori leleteket találtak, ezek feltárása lelassította a munkát, sőt a sár és a víz is sok gondot okozott a földkitermelés során. Ezek ellenére tartják a határidőt, ősszel már beköltöznek a hivatalok, és a tanítás is megkezdődik az épületben a diákok legnagyobb örömére, hiszen nem kell a főiskola többi épületeit használni óráik látogatására.”A munka nehezén már túl vagyunk, a novemberi átadásra mindenképpen végzünk”- állítja Heim Imre, létesítményfelelős.

edinaistenes


Szólj hozzá!


2011.02.16. 17:15 KOMMuna

Kérsz egy szurit?

Javában tart az influenza szezon, s rendre szedi áldozatait, így ismét felmerül bennünk a kérdés: beoltassuk magunkat vagy a saját vajákos módszereinkkel próbáljuk meg elkerülni a szörnyű kórt? Annyi bizonyos, hogy a védőoltás kapcsán számos rémhír terjeng, a népirtástól kezdve a nemzőképtelenségen át mindenféléről hall manapság az ember, így érthető, hogy kissé bizalmatlanok vagyunk amikor az orvosunk mosolyogva ajánlgatja a védelmet nyújtó vakcinát. Vajon ő is a gyógyszertáraknak lobbizik, vagy tényleg szent meggyőződése, hogy csak ez segíthet? Nos, hogy mi igaz mindezekből, továbbra is talány marad. Talán csak pánikkeltésről van szó, de az is lehet, hogy tényleg ez a szörnyű valóság. Engem személy szerint, nem ezek tántorítottak el a védőoltástól, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem nyúlok bele mesterségesen a szervezetembe, és inkább a természetes módszerekkel igyekszem elkerülni a bajt. Ki-ki maga döntse el miben hisz, én abban, hogy nem kell egyből az orvossághoz nyúlni, mert az néha többet árt mint használ.

Dénes Tünde


Szólj hozzá!


2011.02.16. 00:42 KOMMuna

Élő adásban kapott stroke-ot a riporternő

Mint mindig, ezúttal is számtalan amerikai tv-csatorna közvetítette az idei Grammy-díjátadót, azonban azok, akik a KCBS-t választották, igencsak megdöbbentő bejelentkezésnek lehettek szem- és fültanúi.

A KCBS riporternője, Serena Branson élő közvetítés közben agyvérzést kapott. Egyetlen értelmes mondat sem hagyta el a száját a néhány másodperces bejelentkezése alatt, amit az internetes fórumozók nagy része kezdetben viccesnek talált, míg ki nem derült az eset valódi oka.
 
A történtek után Bransont azonnal kórházba szállították. A storke pontos okát egyelőre nem lehet tudni, egyes források szerint jelenleg is kivizsgálás alatt tartják az orvosok.
 
 
B. Eszter
 

Szólj hozzá! · 1 trackback


2011.02.15. 21:29 KOMMuna

Személyszállítás mesterfokon

VOLÁN!?
A VOLÁN szóról mindenkinek az autóbuszos személyszállítás jut eszébe. Bár valóban e szolgáltatás dominál, de a VOLÁN Egyesülés tagszervezetei között találkozunk közúti árufuvarozással, informatikával, pénzügyi és banki szolgáltatásokkal, könyvvizsgálattal, lízingtevékenységgel, eszköz-bérbeadással, biztosítással, nyugdíj- és egészségpénztári szolgáltatással, vagyonkezeléssel, taxi közlekedéssel, oktatással, képzéssel foglalkozó társaságokkal is.
De hanyagolva az utóbbiakat térjünk ki a személyszállításra. Mi is jut eszünkbe erről a szóról? Illedelmes sofőr, aki az utasért van, kényelmes buszok, nyugodtság, pontosság… de valóban ezt tapasztaljuk?
Lassan hat hónapja veszem igénybe a VOLÁN szolgáltatását, eleinte lelkesen manapság már száj húzva. Több órás utazások során igenis kijelenthetem, hogy amit ide leírok, az nem csak egyszeri eset vagy valami tévedés - igenis ez a VOLÁN.
Talán nem meglepő, hogy a pontossággal kezdem. Hat hónap alatt egyszer sem érkezett még pontosan egyik buszon sem. Persze ezen nem lepődtem meg, nem vártam csodát. Egyszerűen csak nem értem, miért nem lehet egy menetrendet körültekintően megszerkeszteni? Ugye az utakon nem csak buszok közlekednek, rajtuk kívül van még sok száz autó, ami lelassítja a közlekedést. Ezen felül találkozunk még jelzőlámpákkal, sorompókkal és előfordul, hogy több utas száll fel a megszokottnál és a jegyváltás elég nehézkesen történik. A busz nem áll be időben a helyére, így a sok felszálló utas miatt késéssel történik az indulás, amit később esélytelen behozni, így egy kis késés újabb késést szül, így száz százalék az esély arra, hogy még véletlenül se érjünk oda pontosan ahová indultunk. Persze, ez az utas hibája- miért nem számolt rá plusz perceket?
Arról nem is beszélve, az utazási idő különbsége a gyorsjárat és a normál járat között mindösszesen 5 perc, tehát mindegy melyiket választjuk. Késni is ugyan úgy késik mindkettő.
Egy gyorsjárat manapság attól mondható gyorsjáratnak, hogy nem ’86-ban gyártott buszokra ülünk, hanem igényesebb, komfortosabb székeken foglalunk helyet… ahol egy újabb, az utas számára érthetetlen helyzet. Távolsági járat, az utazási idő minimum 1,5 óra. A felszálló utas elfoglalja a kényelmes székek valamelyikét, majd utazás közben megéhezik, vagy olyan korán van, hogy még nem is étkezett, de gondolta majd a buszon, hisz idő, mint a tenger. Ám ekkor szeme elé tárul a következő felirat: „A busz nem étkezde, étel fogyasztása TILOS”  Hm…köszönöm, szomjas még lehetek?  Végül is az ember egy olyan lény, ami tudja szabályozni a szükségleteit, tehát utazz korgó gyomorral.
Ezek után a másik kedvencem a tömeg. Furcsa azt látni a megállóban állva, hogy a szomszéd faluba tartó busz egy csuklós busz, amin helyet foglal (összesen) három ember és még a buszmegállóban felszáll hozzájuk egy. Majd jön az én távolsági buszom. Ahol én várakozom az még csak a második buszmegálló, de ülőhely már nincs. Semmi gond,  állok szívesen legalább edzésben tartom magam, de egy újabb probléma - gyorsjárat, ahol a sofőr fölött egy tábla: „Ülő utasok száma: 56, álló utasok száma: 0. Tehát a kapaszkodási lehetőség kevésbé kialakított, fogd a táskád és egyensúlyozz. 
Itt említenék még egy fantasztikus dolgot, az első ülést, ahol az áll: „Szolgálati hely”. A szolgálati személy pedig nem más, mint a vezető táskája, és kabátja. Álló utasok száma sok, de a kabátnak ülnie kell!
Visszatérve az „álló utasok száma:0” történetre egy friss példa: Ismét gyorsjárat, persze foglalt az összes ülés, a buszmegállóban még minimum 15 ember várakozik. Ebből a 15 emberből 13-nak sikerül is felmennie a buszra az utolsó két embernél a sofőr úgy dönt, hogy bezárja az ajtót, miközben az egyik utas már félig a buszon. Enyhe kézfájással sikerült megúsznia a lent álló utasnak, hogy az ajtó rázáródjon, de a helyzetet senki nem értette. Próbáltunk szemkontaktust felvenni a vezetővel, aki nem mert a lent álló utasra nézni, majd vállat vont és elhajtott. A megállóban megbeszélve a probléma az lehetett, hogy már sok volt az álló utas, és az a két személy már nem fért volna el. Ezzel nincs is semmi gond, csak az ember „általában”gerinces lénynek születik, és ha már annak teremtette meg az Isten, legyen benne annyi jóindulat, gerincesség, hogy közli a várakozó személyekkel, hogy a busz tele van, légy szíves várd meg a következőt.
Mikor ez az eset történt felkerestem a honlapjukat (www.volan.hu) ahol ez áll: „Írjon nekünk!”. Ha már így felszólítottak, gondoltam elpanaszolom a bajomat. Válasz persze sehol.
Az oldalon található egy „Vendégkönyv” is, ahová rengeteg panasz van bejegyezve, melyek süket fülekre találtak.
Hát igen, sofőrök… Ki rendes, ki nem. Egyszer az a baj ha papírpénzzel fizetünk, máskor az ha apróval. Az is baj ha csomaggal vagyunk. A minap káromkodva ült le mellém egy idősödő hölgy, megkérdeztem mi a káromkodás oka. Csomaggal szeretett volna felszállni a buszra, majd a sofőr közölte vele, hogy 150 Ft a kézipoggyász ára. Személy szerint én sokszor utaztam már kézipoggyásszal, de még egyszer sem kellett fizetnem, és most sem a 150 Ft-tal volt a probléma, csak érthetetlen volt a szituáció, hogy a néni miért fizet, és más miért nem. Nyugta sehol, csak annyi segítség, hogy a csomagtartót a volánnál ülő nyitotta ki. Amit tegyen is meg, mert általában olyan koszosak a buszok, hogy munkás kesztyűt kellene magunkkal hordani ahhoz, hogy tisztán megússzuk a csomagberakást. Az idős hölgy mondta, hogy majd panaszt fog tenni, én már akkor tudtam, hogy felesleges, nem fog történni semmi, csak a szokásos egyik fülön be másikon ki.
Jelenleg is buszon ülök, kivételesen nem tiltották meg, hogy elfogyasszam a reggelimet,helyem is van, méghozzá a szolgálati hely - mert a buszsofőr, mondta, hogy foglaljak ott helyet mivel végállomásig megyek. Mellettem egy üres hely, de csak nekem mondta, hogy üljek oda. Persze számomra kellemetlen szituáció mert a busz végében álló utasok, mellettem pedig a vezető kabátja és iratok. A forgalom, a sok felszálló utas és az előttünk elhaladó vonat miatt körülbelül 15 perc késés.

 

Murvai Eszter


Szólj hozzá!


2011.02.15. 21:09 KOMMuna

Itt az új őrület: Zumba azaz zsírégetés latin ritmusokra!

Ez az új mozgásforma lassan kezdi meghódítani az egész világot, amely Alberto Perez kolumbiai aerobikoktató nevéhez fűződik.
A zumba elnevezés a kolumbiai szlengből ered, jelentése: gyorsan mozogni, és szórakozni. Izgalmas és könnyen elsajátítható koreográfia, motiváló latin dallam jellemzi.
 
 
Könnyedén és szórakozva formálja az alakot, javítja a keringési rendszert és fejleszti az állóképességet. A mozgássor aerobik és táncos elemekből áll, a latin táncok inspirálják, így a vádli, a comb és a fenék izmai mellett a törzs és a csípő izmai is keményen dolgoznak.
Bárkinek ajánlott, aki szeret szórakozva edzeni, imádja a latin zenéket és a táncos mozdulatokat. Egy óra alatt több mint 500 kalóriától szabadulhatsz meg a zumba segítségével. Nem igényel különösebb felszerelést, a sportos öltözeten kívül.
Aki egyszer kipróbálja az garantáltan a rabjává válik ennek a mozgásformának.
 
 
M.Márta

 


Szólj hozzá!


2011.02.15. 20:44 KOMMuna

Könyvmolyok, gyülekező!

 

Sokan úgy gondolják, hogy az olvasás ma már nem divat: nem trendi buszon, vagy a suliban órák között könyveket bújni. A „könyvmolyokról” kialakult egy általános kép, ami szerint aki olvasni szeret, az visszahúzódó, magányos ember, napjait pedig egy könyvbe merülve tölti, egyedül. Ezen a szemléletmódon változtat a „könyves iwiwként” is elhíresült, rendhagyó közösségi oldal, a moly.hu.

A weblap fejlesztője, Nagy Bence 2008-ban indította el az oldalt, kezdetben csupán azzal a szándékkal, hogy rendszerezhetővé váljanak a könyvszeretők olvasmányai. Az idő folyamán egyre nőtt mind az adatbázisban tárolt könyvek, mind a felhasználók száma, egészen addig, míg mára már több mint tizenötezer tag „molyol”. A számos hasznos funkció (olvasott könyvek bejelölése, magánkönyvtár létrehozása, idézetek feltöltése, stb.) és a gyakran meghirdetett könyves akciók vagy játékok mellett a moly.hu fontos alkotóeleme maga a társaság. Nem egy barátság, sőt, szerelem alakult már ki a honlapnak köszönhetően, a kapcsolatokat pedig nem csak online ápolják a „molyok”: rendszeresen szerveznek kisebb-nagyobb találkozókat, összejöveteleket, együtt mennek különböző könyves és nem könyves eseményekre, így lehetőség van a személyes ismerkedésre, barátságok kialakulására.

Ez a nyitott közösség tárt karokkal várja az új tagokat, akik érdeklődnek a könyvek és az irodalom iránt. Ha szeretsz olvasni és mellé társaságra is vágysz, regisztrálj, olvass, ismerkedj!

http://moly.hu/

Bata Viki


Szólj hozzá!

Címkék: olvasás könyv irodalom


süti beállítások módosítása