Ahány ember, annyi zene. Minden stílus és irányzat önti magából az újabbnál újabb előadókat, de nem feltétlenül egyéniségeket. A zeneipar egyik legjelentősebb eseménye a Grammy-díj átadás, ami idén nem kis felháborodást keltett bizonyos körökben.

Először is szögezzük le: ez egy szavazás. A végső döntést meghozó személyek, akik a Hangfelvétel művészetek és - tudományok Nemzeti Akadémiájának tagjai, csak és kizárólag a minőség alapján szavaznak, és ítélik oda az arany gramofont a legkiemelkedőbb zenésznek, együttesnek. Legalábbis papíron. Ezt azért mondom így – kissé meghazudtolva a bekezdés első mondatát - , mert bármennyire is a minőségre koncentrálnak, minden ember szubjektív. Persze igyekszünk úgy tenni, hogy mindenre nyitottak vagyunk, ami sokszor sikerül is, de félő lehet, hogy ezzel saját, valós nézőpontunkat és véleményünket egy fal mögé állítjuk. És a felháborodott tömegek pontosan erre számítottak, és arra, hogy a „celebség” a tehetség felé fog kerekedni. Sajnos tévedtek, szegény Justin Bieber rajongók.

Bizony csalódniuk kellett, hisz Amerika legnagyobb tini sztárja helyett egy szinte teljesen ismeretlen jazzénekesnő, nevezetesen Esperanza Spalding lett az év felfedezettje.  Őszintén én sem hallottam róla korábban, de pár szám meghallgatása után elmondhatom, hogy a tehetség és a zene győzött. A hölgy nem büszkélkedhet több milliós rajongói táborral, első sorban csápoló tini csajokkal (avagy fiúkkal), ellenben magáénak tudhat egy tiszta, gyönyörű hangot, és azt, hogy ezt, egy ma sajnos kicsit kihaló zenei irányzatban kamatoztatja. Hódolatom innen is.

Természetesen a mai popzene morbid hercegnője, Lady Gaga, és a megújult erővel visszatérő Eminem rajongótábora sem maradt csendben a legjobb album díjazottjával szemben. Külön fórumok indultak, ahol a rajongók fennhangon kérdezgették egymástól, hogy „Mi a fene az az Arcade Fire?”, „Hogy nyerhettek ők, mikor nem is hallottam róluk?”. Érdekes kérdések ezek, főleg ha végigfutunk pár tényen. Az Arcade Fire már korábban is Grammy-jelölt volt, pontosan 2007-ben, ezen kívül az idén díjazott albumuk, a „The Suburbs” tavaly nyáron vezette az amerikai lemezeladási listát is az angol és kanadai mellett. A már 8. éve zenélő együttes lehet nem kavart port húsból készült ruhával, de kiemelkedő zenei tehetségük talán kárpótol minket ezért.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy nem tartom kiemelkedő zenésznek pl. Eminemet vagy Lady Gagát, ez nem igaz (Justin Bieber zenei tehetségéről és egyéniségéről már másabb a véleményem). Meghatározó egyéniségek, top-listás albumokat és számokat adnak ki. Botránkoztatnak, újítanak és vonzzák az embereket. De ne felejtsük el, hogy nem feltétlenül a sikoltozó, hatalmas számú embertömeg jelenti azt, hogy valaki piszok jó zenét csinál. A „celeb” zenészek így is besöpörnek szinte minden egyéb díjat (MTV Music Awards, csak egy példának), és vidáman eléldegélnek a hetente megjelenő, róluk készült cikkekből vagy pa-pa-paparazzi képekből. Ne csak a sztárságnak, hanem a minőségi zenének is helyet kell adni, és el kell ismerni.

Tana D.