VOLÁN!?
A VOLÁN szóról mindenkinek az autóbuszos személyszállítás jut eszébe. Bár valóban e szolgáltatás dominál, de a VOLÁN Egyesülés tagszervezetei között találkozunk közúti árufuvarozással, informatikával, pénzügyi és banki szolgáltatásokkal, könyvvizsgálattal, lízingtevékenységgel, eszköz-bérbeadással, biztosítással, nyugdíj- és egészségpénztári szolgáltatással, vagyonkezeléssel, taxi közlekedéssel, oktatással, képzéssel foglalkozó társaságokkal is.
De hanyagolva az utóbbiakat térjünk ki a személyszállításra. Mi is jut eszünkbe erről a szóról? Illedelmes sofőr, aki az utasért van, kényelmes buszok, nyugodtság, pontosság… de valóban ezt tapasztaljuk?
Lassan hat hónapja veszem igénybe a VOLÁN szolgáltatását, eleinte lelkesen manapság már száj húzva. Több órás utazások során igenis kijelenthetem, hogy amit ide leírok, az nem csak egyszeri eset vagy valami tévedés - igenis ez a VOLÁN.
Talán nem meglepő, hogy a pontossággal kezdem. Hat hónap alatt egyszer sem érkezett még pontosan egyik buszon sem. Persze ezen nem lepődtem meg, nem vártam csodát. Egyszerűen csak nem értem, miért nem lehet egy menetrendet körültekintően megszerkeszteni? Ugye az utakon nem csak buszok közlekednek, rajtuk kívül van még sok száz autó, ami lelassítja a közlekedést. Ezen felül találkozunk még jelzőlámpákkal, sorompókkal és előfordul, hogy több utas száll fel a megszokottnál és a jegyváltás elég nehézkesen történik. A busz nem áll be időben a helyére, így a sok felszálló utas miatt késéssel történik az indulás, amit később esélytelen behozni, így egy kis késés újabb késést szül, így száz százalék az esély arra, hogy még véletlenül se érjünk oda pontosan ahová indultunk. Persze, ez az utas hibája- miért nem számolt rá plusz perceket?
Arról nem is beszélve, az utazási idő különbsége a gyorsjárat és a normál járat között mindösszesen 5 perc, tehát mindegy melyiket választjuk. Késni is ugyan úgy késik mindkettő.
Egy gyorsjárat manapság attól mondható gyorsjáratnak, hogy nem ’86-ban gyártott buszokra ülünk, hanem igényesebb, komfortosabb székeken foglalunk helyet… ahol egy újabb, az utas számára érthetetlen helyzet. Távolsági járat, az utazási idő minimum 1,5 óra. A felszálló utas elfoglalja a kényelmes székek valamelyikét, majd utazás közben megéhezik, vagy olyan korán van, hogy még nem is étkezett, de gondolta majd a buszon, hisz idő, mint a tenger. Ám ekkor szeme elé tárul a következő felirat: „A busz nem étkezde, étel fogyasztása TILOS”  Hm…köszönöm, szomjas még lehetek?  Végül is az ember egy olyan lény, ami tudja szabályozni a szükségleteit, tehát utazz korgó gyomorral.
Ezek után a másik kedvencem a tömeg. Furcsa azt látni a megállóban állva, hogy a szomszéd faluba tartó busz egy csuklós busz, amin helyet foglal (összesen) három ember és még a buszmegállóban felszáll hozzájuk egy. Majd jön az én távolsági buszom. Ahol én várakozom az még csak a második buszmegálló, de ülőhely már nincs. Semmi gond,  állok szívesen legalább edzésben tartom magam, de egy újabb probléma - gyorsjárat, ahol a sofőr fölött egy tábla: „Ülő utasok száma: 56, álló utasok száma: 0. Tehát a kapaszkodási lehetőség kevésbé kialakított, fogd a táskád és egyensúlyozz. 
Itt említenék még egy fantasztikus dolgot, az első ülést, ahol az áll: „Szolgálati hely”. A szolgálati személy pedig nem más, mint a vezető táskája, és kabátja. Álló utasok száma sok, de a kabátnak ülnie kell!
Visszatérve az „álló utasok száma:0” történetre egy friss példa: Ismét gyorsjárat, persze foglalt az összes ülés, a buszmegállóban még minimum 15 ember várakozik. Ebből a 15 emberből 13-nak sikerül is felmennie a buszra az utolsó két embernél a sofőr úgy dönt, hogy bezárja az ajtót, miközben az egyik utas már félig a buszon. Enyhe kézfájással sikerült megúsznia a lent álló utasnak, hogy az ajtó rázáródjon, de a helyzetet senki nem értette. Próbáltunk szemkontaktust felvenni a vezetővel, aki nem mert a lent álló utasra nézni, majd vállat vont és elhajtott. A megállóban megbeszélve a probléma az lehetett, hogy már sok volt az álló utas, és az a két személy már nem fért volna el. Ezzel nincs is semmi gond, csak az ember „általában”gerinces lénynek születik, és ha már annak teremtette meg az Isten, legyen benne annyi jóindulat, gerincesség, hogy közli a várakozó személyekkel, hogy a busz tele van, légy szíves várd meg a következőt.
Mikor ez az eset történt felkerestem a honlapjukat (www.volan.hu) ahol ez áll: „Írjon nekünk!”. Ha már így felszólítottak, gondoltam elpanaszolom a bajomat. Válasz persze sehol.
Az oldalon található egy „Vendégkönyv” is, ahová rengeteg panasz van bejegyezve, melyek süket fülekre találtak.
Hát igen, sofőrök… Ki rendes, ki nem. Egyszer az a baj ha papírpénzzel fizetünk, máskor az ha apróval. Az is baj ha csomaggal vagyunk. A minap káromkodva ült le mellém egy idősödő hölgy, megkérdeztem mi a káromkodás oka. Csomaggal szeretett volna felszállni a buszra, majd a sofőr közölte vele, hogy 150 Ft a kézipoggyász ára. Személy szerint én sokszor utaztam már kézipoggyásszal, de még egyszer sem kellett fizetnem, és most sem a 150 Ft-tal volt a probléma, csak érthetetlen volt a szituáció, hogy a néni miért fizet, és más miért nem. Nyugta sehol, csak annyi segítség, hogy a csomagtartót a volánnál ülő nyitotta ki. Amit tegyen is meg, mert általában olyan koszosak a buszok, hogy munkás kesztyűt kellene magunkkal hordani ahhoz, hogy tisztán megússzuk a csomagberakást. Az idős hölgy mondta, hogy majd panaszt fog tenni, én már akkor tudtam, hogy felesleges, nem fog történni semmi, csak a szokásos egyik fülön be másikon ki.
Jelenleg is buszon ülök, kivételesen nem tiltották meg, hogy elfogyasszam a reggelimet,helyem is van, méghozzá a szolgálati hely - mert a buszsofőr, mondta, hogy foglaljak ott helyet mivel végállomásig megyek. Mellettem egy üres hely, de csak nekem mondta, hogy üljek oda. Persze számomra kellemetlen szituáció mert a busz végében álló utasok, mellettem pedig a vezető kabátja és iratok. A forgalom, a sok felszálló utas és az előttünk elhaladó vonat miatt körülbelül 15 perc késés.

Murvai Eszter