1968 volt az-az év, amikor Stanley Kubrick megalkotta a sci-fi műfaj egyik legnagyobb rejtvényét, ami arra vár, hogy a nézők megfejtsék. Egy olyan filmet, amely sok nézőt elgondolkodtat, bár a közönséget a mai napig teljes mértékben megosztja.

Rengeteg fanatikus egybehangzó véleménye szerint, azért is "csodálatos" ez az Űrodüsszeia, mert bár nem tetszik mindenkinek, mégis eltűnődik rajta a nézőt. Ennek köszönhetően született annyira sok teória és elemzés a film kapcsán. Ráadásul a mai science fiction műfajban szintén értéket képez, amit nagy részben az időtállóságának is köszönhet. Ez az, amitől valami - közhellyel élve - kultusz filmmé növi ki magát az idők során.

A forgatókönyvet Kubrick egy novellából adaptálta Arthur C. Clarke segítségével, viszont nem hasonlítható össze a kettő. Csak annyi információt ad nekünk, amennyire szükségünk van. Nem bocsátkozik hosszabb leírásokba,  magyarázkodásokba. Ráadásul a film nagy részét nem is a párbeszédek, esetleges monológok alkotják. Helyette "művészi" képeket kapunk, egy-egy festményt a celluloid szalagon.

Nem beszélve a kort megszégyenítő vizuális effektekről, amik mai szemmel nézve is megállják a helyüket. Ráadásul a megépített modellek megfelelően tükrözik a letisztult jövőt, hála a sterilségüknek. Még az árnyékokat is sikerült eltüntetniük a készítőknek a hatás kedvéért.   

"All right, Hal. I'll go in through the emergency airlock!"- Dave
"Without your space helmet, Dave... You're going to find that rahter difficult." - Hal

Színészek közül egyetlen egy embert emelnék ki, Keir Dullea-t. Rajta keresztül láthatjuk a történet kiteljesedését. Tökéletesen bele kellett illenie a karakternek a rendező által megalkotott jövőképbe, és megfelelő beleéléssel kellett játszania, ugyanis ő személyesíti meg a tükröt az emberiség jövőképe számára. A filmben nem is nagyon szerepel több szereplő. Éppen csak annyi, amennyi az alap információk közléséhez elengedhetetlen, illetve a jelenetek gond nélküli lefolyásához szükséges. Ráadásul a film másik két fontos karaktere nem is élő szereplő. Gondolok itt a Douglas Rain hangján megszólaló, világ leginteligensebb számítógépére, Hal-ra, és a monolitra.

Az Űrodüsszeia egy retro sci-fi, nem retro gondolatokkal és megvalósítással. Hosszú és lassú tempójával elegendő időt ad arra, hogy átgondolhassuk a látottakat. Mind a mai napig egy mérföldkőként tekinthetünk rá, amit próbáltak már ostromolni, de még nem sokaknak sikerült.

            - csigidibigidi Tóth Tamás