Elég volt a hidegből egy jó időre. Ahogy egyre jobb az idő, érzem a késztetést, hogy menjünk sörözni a szabadba, süttessük a hasunkat a melegen, és még sorolhatnám. De a nyár keze még jó két hónapnyi távolságra van. Ilyenkor egyre nehezebb az iskolatáska.

Nincs kétségbeesés, csak várakozás. A jó idő és az iskolához való kedv fordítottan arányos szépen fogalmazva, és ezt diáktársaim magukon és környezetükön is érzik. Félreértés ne essék, az iskola didergős, téli napokon sem a legfelemelőbb hely felmelegedni, de a tavasz kezdetével még inkább elakarjuk kerülni a tantermek kényelmetlen székeit. A napsütésre vágyunk, hogy barátainkkal a szabadba beszéljük meg az élet nagy dolgait, vagy hogy fagylalttal a kézben járjuk a város zsúfolt utcáit.

Persze az iskola előnye a társaság. A félév vége a szétszéledést is jelenti, igaz csak három hónapra, mégis összeolvad erre az időre a két érzés, hogy ne érjen véget a nyár, de talán mégis jó lenne, hisz az osztálytársak/szaktársak csak hiányoznak. Furcsa, kettős érzés ez. Nyáron miénk a világ, de pár embert akár a szünet végéig nem látunk, ugyanakkor iskolaidőben ők tartják bennünk a lelket, miközben a három hónapos szabadságunkat várjuk.

Minden rosszban van valami jó.

Tana D.