Móra Ferenc író, újságíró, régész Kiskunfélegyházán született 1879. július 19.-én. Szegény családból származott. Apja Móra Márton szűcs, anyja pedig Juhász Anna kenyérsütő volt.  Budapesten szerzett földrajz – természetrajz szakos tanári diplomát. Tanárként egy évig dolgozott. A Szegedi Naplóhoz került, ahol főszerkesztői státuszt töltött be 1913-1919 között. Élete végéig a lap munkatársa volt. 1904-től a város Somogyi-könyvtárában és a Városi Múzeumban is dolgozott. 1917-től pedig múzeumigazgató lett Szegeden. Értékes beszámolói vannak a Szeged környéki ókori települések régészeti feltárásairól. Ezekről régészeti tanulmánya: A kunágotai sírok 1926-ból. Tárcái jelentek meg a Délmagyarországban, a Világban és a Magyar Hírlapban. 1915-től a Petőfi -, 1931-től a Kisfaludy Társaság tagja lett. Írói munkája újságírói tevékenysége mellett is nagyon jelentős. Móra nevéhez több száz elbeszélés, tárca, regény fűződik.Legismertebb művei:  Rab ember fiai, Kincskereső kisködmön, Nádihegedű, Ének a búzamezőkről, Véreim, Daru - utcától a Móra Ferenc - utcáig, Az Aranyszőrű bárány, A cinege cipője, Hannibál föltámasztása. Művei több idegen nyelven is megjelentek. 1905-1922-ig több mint ezer írása jelent meg Az Én Újságom című gyermeklapban. Juhász Gyula jó barátja volt. 1934.február 8.-án halt meg. Móra Ferencet Szeged városa saját halottjának tekintette és megegyezve a családdal – végrendelete ellenére - nem Kiskunfélegyházán, hanem Szegeden temették el. Szülővárosában utcát, általános iskolát, gimnáziumot, művelődési központot neveztek el róla, s szobrot állítottak emlékére.

„Engem Félegyháza tett íróvá – amit le se szeretnék tagadni-, a magyar nyelvem is Félegyháza adta, józan világnézetemet is Félegyháza adta, és azon kívül minden benne van Félegyházában, ami nekem kedves: a Daru utca, gyermekkorom. Nekem Félegyháza jelenti apámat, az ő derűjét és az anyám simogató kezét, jelenti azt a hűséget, amely elkísér a sírig.”

/Móra Ferenc/

B. Gábor