Valamilyen csoda folytán, hosszú-hosszú hetek, hónapok dolgos hétköznapjai, és hétvégéi után úgy adódott, hogy csütörtök estétől, hétfő délutánig itthon tudok lenni, és egy olyan elfoglaltságot űzni, melyet a legtöbb ember semmittevésnek aposztrofál. Ezen - közel - négy nap folyamán tényleg semmi fajta elintézni valóm, kötelezettségem, programom nincsen, így hát elhatároztam, hogy szinte végig az ágyamban hideg üdítőt kortyolva, édességet, és finom ételeket fogyasztva töltődök föl az elkövetkezendő hetek, esetleg hónapok valószínűleg igencsak sűrű, és elfoglaltságokkal teli óráira. Ennek rendje és módja szerint tegnap az internetes műsorújságban a hétvége összes -engem érdeklő - sporteseményét kijelöltem magamnak, és elkezdtem a lustulást. De tegnap délután egy meccs megnézése azaz másfél óra fekve tévézés után valahogy azon vettem észre magamat, hogy "na, ma este buli van, el kellene menni", de utána eszembe jutott, hogy én a hétvégén ki se mozdulok, így hiába hívtam fel itteni ismerőseimet, végülis nem mentem sehova. Ma is éppen itt fekszek betakarva az ágyamban, böngészek, meccseket nézek, hideg üdítőt kortyolgatok, édességeket eszek, és épp ezt a posztot írom, de valahogy most is az motoszkál a fejemben, hogy "ejj de bekéne nézni ma este a városba", de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én ezen a hétvégén semmit se csinálok...

jg