Beszélgetés Berki Krisztián, tornász világbajnokkal, az Eszterházy Károly Főiskola testnevelő-edző szakos hallgatójával, a múltjáról, jelenéről, és jövőbeni terveiről.

Hogyan kezdődött Berki Krisztián torna iránt való érdeklődése?

4,5 évesen, Zuglóban laktam a családommal, és akkoriban nagyon sokat jártam ki a házunk udvarára játszani. A szomszédunk a KSI edzője volt, és ő beszélt a szüleimmel, hogy érdemes lenne megpróbálnom a tornát, és szerencsére megragadtam a sportágban.

Jelenleg az Újpesti TE egyesületének színeiben versenyzel, mióta készülsz ezzel az egyesülettel, illetve előtte milyen egyesületekben versenyeztél?

A klubhűség jellemez engem, mindösszesen kettő klubom volt eddig: 1990-2006 között a KSI versenyzője voltam, míg 2006 óta az Újpest tornásza vagyok.

Elmesélnéd nekünk, hogy milyen banális okok miatt maradt le a pekingi olimpiáról a 2 évvel későbbi világbajnok?

A kvalifikációs rendszer nagyon erős volt, és a pillanatnyi formára épített, ahhoz hogy a pekingi olimpiára kijussak, meg kellett nyernem a 2007-es stuttgarti világbajnokságot lólengésben, de sajnos a végét elrontottam, és így hat tizedet vontak le tőlem a pontozó bírák, így csak az ezüstéremre volt elég a programom, amivel lecsúsztam az olimpiáról.

Ha jól tudom már a felkészülést elkezdted, hogy érzed magad? Fáradt vagy, vagy pedig ez a vb arany új lendületet adott, és eszedbe sem jut az, hogy a pekingi történet megismétlődhet?

Már 1 héttel a stuttgarti verseny után elfelejtettem a történteket, és csakis a következő olimpiára kezdtem el gondolni, és készülni, szóval nem hagyott mély nyomot bennem az eset. Január 3.-án kezdtem el a felkészülést, jelenleg nagyon fáradtnak érzem magam, hiszen nagyon erős edzés programot kell teljesítenem, így semmi másra nincs erőm gondolni csak arra, hogy a feladatokat tökéletesen teljesítsem.

Futótűzként terjedt az Eszterházy Károly Főiskola hallgatói között a hír, hogy egy világbajnok tornászt is az iskola diákjai között tudhat az intézmény, megtudhatjuk azt, hogy miért ezt az iskolát választottad a tanulmányaidhoz?

Az Eszterházy Károly Főiskola edző-testnevelő szak, levelező képzése igen vonzó volt számomra, egyrészt úgy éreztem, hogy az edzés programom mellett tudom teljesíteni a feltételrendszert, másrészt volt tornászok, akik az egri intézménybe jártak, nagyon pozitívan vélekedtek róla, és mivel én mindenképpen szeretnék diplomát, úgy gondoltam, hogy ez a megfelelő főiskola számomra.

A rotterdami vb-re már úgy mentél ki, hogy ezt meg kell nyerni, vagy téged is meglepetésként ért az aranyérem, milyen formában érezted magad a VB előtt?

Mindenki, akinek van rá lehetősége, úgy megy ki egy versenyre, hogy meg akarja nyerni. Természetesen beleélnie magát nem szabad az embernek, mert akkor könnyen elbizakodottá válhat. Mindig tisztában vagyok azzal, hogy mire vagyok képes az adott versenyen, és ennek megfelelően törekszem a programom tökéletes megvalósítására. A 2010-es rotterdami VB előtt annyira jól sikerült a felkészülés, annyira jó volt kint a szállás, étkezés, és a versenyhelyszín, hogy már vártam az éles verseny szituációt. Ebből, hogy minden klappolt, következhetett az, hogy világbajnok tudtam lenni. A hosszas versenyzés során, úgy érzem sikerült a pontozó bíráknál kivívnom a tisztelet, és elismerést, így a pontozásaim abszolút reálisak, és igazságosak, ami nagyban megkönnyíti a versenyzésemet, igaz ezt csak hosszú évek kemény munkájával tudtam csak kiharcolni.

Ebben az évben lesz a tokiói kvalifikációs verseny, ezen kívül lesz még olyan tornász esemény Londonig, melyen ki lehet vívni az olimpiai részvételt?

Tokió az egyetlen versenyhelyszín ahol ki lehet vívni a továbbjutást, így ezen az októberi eseményen kell majd csúcsformát nyújtani. Rajtam kívül, ha minden jól megy, még Hídvégi Vid, és még egy tornász képviselheti Magyarországot az olimpián, ám a harmadik embert nem szeretném megtippelni, hiszen nagyon szoros a mezőny.

A 2012-es londoni olimpiára való kvalifikáció feltételei már mások, az eddigi olimpiákhoz képest, elmondanád, hogy mik a változások, és mit kell teljesítened ahhoz, hogy kijussál?

Az új rendszer szerint a fő számban – Berki esetében ez a lólengés, a szerk. – kell dobogósnak lenni, és másik két szeren - ez nagy valószínűséggel nekem a nyújtó, és az ugrás lesz – a selejtezőn minden versenyző által elért pontok átlagának a 85%-t kell elérnem, és ezzel tudom kvalifikálni magam Londonba. Annyira bonyolult már néha a rendszer, hogy mi magunk is nehezen jegyezzük meg, pedig sok sportágban már ranglista alapján rangsorolnak az olimpiára, ott lólengésben vezetem a világranglistát…

A híradások arról szóltak, hogy a MOB jóvoltából, februárban kapsz egy új tornaszert, név szerint egy lovat, mely ugyanolyan, mint amilyen a tokiói kvalifikációs versenyen lesz, ez mekkora könnyebbség lesz a számodra?

Ha minden jól megy, február elején érkezik a sporteszköz, ami annyiban óriási előny, hogy megtudunk teremteni olyan feltételeket, mint amilyenek Tokióban lesznek, így a hibázások számának esélyét gyakorlatilag a 0 felé tudjuk billenteni.

Amennyiben kijutsz az olimpiára, és meg is nyered a számod, a lólengést, éreznél magadban annyi motivációs erőt, hogy neki indulj a 2016-os rio de janiero-i olimpiának is?

Kétesélyes a dolog, mert lehet, hogy ha nyerek, az akkora lendületet ad a továbbiakra, hogy elindulok Rió-ban is, de lehet, hogy elmegy a kedvem a folytatástól, és befejezem a pályafutásom. Viszont ha nem győzök, akkor elképzelhető, hogy dühből nekimegyek a 2016-os olimpiának, de az ellenkezője is megtörténhet, hogy csalódottságomban visszavonulok, ezt majd az adott szituáció fogja eldönteni.

Egy világbajnok tornásznak milyen a civil élete? Beleférnek ritkán bulik, vagy csak a torna létezik számára? Például hogy telt a szilvesztered?

Leginkább akkor megyek el bulizni, amikor könnyített edzéseim vannak, és éppen nem készülök semmilyen versenyre, ilyenkor hétvégente a barátaimmal járok el szórakozni, illetve a párommal moziba, étterembe.

A szilveszterem szuper volt, nagyon jól éreztem magam, egy étterem alsó részét béreltük ki néhány nagyon közeli baráttal, illetve a kedvesemmel, és a szoros ismertségeknek hála, mindenki nagyon jól érezte magát, meg amúgy sem vagyok híve a discoknak szilveszterkor, akkor inkább a házi bulikat, baráti összejöveteleket favorizálom.