avagy néhány szó Törökországról és annak közlekedéséről

Törökországról szóló ismereteink általában megrekednek a turbán, a janicsár, a kebab és a kávé szavakhoz való görcsös ragaszkodásnál. Sztereotipizálásban mindig is jók voltunk, azonban pár Törökországban eltöltött nap után rádöbbenünk, hogy milyen botor és erőtlen dolog ezt az országot pár szóval leírni. A töméntelen apróbb és nagyobb csodát most inkább tegyük félre, és helyettük lássunk egy -első hangzásra- teljesen hétköznapi témát: a közlekedést.
A Magyarország autóközlekedése körüli aggodalmak igencsak elbagatellizáltnak tűnnek, ha egyszer megtapasztaljuk a török sofőrök és gyalogosok első ránézésre totálisan kaotikus együttélését. Legyen szó a 12 milliós Isztambulról, vagy a 200 ezres, nagyjából Debrecen méretű Trabzonról, az emberek teljes nyugalommal cikáznak a négysávos autópályán, legyen szó egy húszéves egyetemistáról, vagy egy mankós (!) vénasszonyról, ugyanígy a szemmel láthatóan egysávos belvárosi sétálóutcán három kisbusz minden további nélkül elhajt egymás mellett, járdát sem kímélve. Itt mindenki siet, gondolja az ember, de ekkor józan paraszti ésszel egyből felvet minden kedves otthonülő (ti. magyar) két gondolatot. Egy: akkor minden török biztos sokkal idegesebb. És kettő: nyilvánvalóan több a baleset.
Kiábrándító a válasz mindkét felvetésre. A törökök rettentő udvariasak, a nagy nyüzsgésben is figyelmesek, a lökdösődést, furakodást nem kísérik rosszalló pillantások, mint az például történik egy átlagos munkanapon a Batthyány mozgólépcsőin, sőt utat is nyitnak nekünk. Ami a közúti baleseteket illeti, a valóság még kiábrándítóbb: míg Magyarországon 10 millió lakosra 2006-ban 1305 halálos közúti baleset jutott, addig Törökországra ugyanebben az évben 70 millió lakosra 4430 az áldozatok száma- arányosan nézve, az elsőre sokkal nyugodtabbnak tűnő magyarok gyakrabban okoznak végzetes kimenetelű balesetet. Nem szépíti a helyzetet, hogy a jóval nagyobb Törökországban mindössze háromszor annyi (77000) sérülés történt autóbaleset miatt, mint hazánkban (20977).

A statisztikai adatok mellé pedig könnyedén levonhatjuk az evidens konklúziót. A törökök annak ellenére, hogy sokkal veszélyesebben közlekednek, figyelmességük mégis határtalan, és a balesetek száma sem annyira szembetűnő. Mi is sietünk, de nyugodtabbnak tűnik mind a sofórök, mind a gyalogosok viselkedése. Az egész lakosságra levetítve azonban mégis mi vagyunk a veszélyesebbek; és akkor az udvariasságról még nem is beszéltem.  

Pijer

(A statisztikai adatok megtalálhatók a www.car-accidents.com webhelyen)