A szerelmesek napján őrült nagy kapkodás közepette keresgéltem a megfelelő ajándékot, holott napokkal korábban szilárd meggyőződéssel állítottam: nem kell ez az egész felhajtás, nekünk minden nap Valentin-nap, ami együtt tölthetünk ... Ez a nap is csak a kapitalista gépezet része, meg amúgy is mindenki csak a társadalom és a környezet nyomása miatt érzi az ajándékvásárlás szükségességét. Persze, mint az előbb bevallottam, engem is elkapott a láz.
Nehéz is lett volna kimaradni belőle, hiszen a városban sétálva minden kirakatból piros szívek, akciós ajánlatok, Valentin-napi meglepetések és programok hívták fel a figyelmet az eseményre. Bár néhány, a szolgáltatószektorból jövő kedveskedés, mint például a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, mely ingyenes beiratkozást, míg egy étterem félárú étkezést hirdetett párban érkezőknek.
Párosan szép az élet, pláne, ha hasonló kedvezményeket kapnak. De mi a helyzet az egyedülállókkal? Nem a büszke szinglikkel, hanem a szeretetre vágyó magányosokkal. Nekik nem csupán az egyedüllétet kell átvészelniük, hanem azt is, hogy kevésbé értékes ember érzetét keltik benne, hogy egyedül nem elég jó.
De honnan is ered ez az egész 'szerelemünnep'?
Így, hogy szinte minden az elhatározásom ellen dolgozott, kíváncsi lettem, honnan is jött a Bálint, azaz a Valentin-nap, és annak ünneplése. Több történetre találtam.
Az első szerint Valentin római pap volt,aki vértanúként halt meg Claudius császár uralkodása alatt 269. február 14.-én. A halála előtti börtönben töltött napokban leveleket küldött barátainak és szeretteinek, melyeket a "Ne felejtsétek el Valentint!" szavakkal zárt.
A másik szintén egy Valentin nevű római papról szól, aki titokban összeeskette a párokat, annak ellenére, hogy a császár megtiltotta a fiatal férfiak nősülését. Tettéért kivégezték, ám a börtön napok alatt összebarátkozott a börtönőr vak leányával, aki imái hatására visszanyerte látását, és akinek halála napján levelet írt "A Te Valentinod." ként írt alá.
Az az általános vélekedés, hogy a Valentin-nap e két történet összefonódásából nőtte ki magát. Világszerte elterjedt a hagyomány, hogy az emberek megajándékozzák a számukra kedves és fontos személyeket február ezen napján. Hazánkban a 90'-es években kezdett népszerűvé válni, míg Angliában már 1446 óta ünneplik meg.
Ám továbbra is tartom azt a nézetemet, hogy az év többi, piros szívecskéktől mentes napján is élhetünk pillangókkal a gyomrunkban.
O. Rózsa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.