Emlékeztek még.. Amikor a 'gyere chatre' helyett 'gyerünk ki az utcára' volt, Amikor voltak IGAZI barátságok, és nem hülye Facebook barátságok, Amikor nem minden a lájkokból állt, Amikor egy ölelés többet jelentett a kép kommentektől, Amikor az utcán játszottunk, és nem a sz.gép előtt kockultunk.?! Háát..igen..Azok voltak a régi szép idők. Másold ezt be állapotodnak, ha visszaszeretnéd kapni azokat az időket..

Ilyen, és ehhez hasonló szösszenetek szinte minden héten keringenek a Facebook-on. A probléma az, hogy a józan, paraszti ész gyakran elveszti a fölényét a hülyeséggel szemben. Íme erre egy tökéletes példa.

Lehet itt okolni az arckönyvet és egyéb közösségi (közösségi, azaz nem” legjobb barát-építő”) oldalakat azért, mert sok az otthonülő ember, akik szinte csak ilyen formában tartanak kapcsolatot másokkal. De tényleg azt hiszik, hogy a táskarádió korában sem voltak visszahúzódó emberek? Érdekes elgondolás lenne. Az pedig szintén egy másik véglet, hogy ezeket a kiírásokat miért a rendszeres Facebook használók szeretik előszeretettel posztolni. Talán betudható annak, hogy többsoros, jól hangzik, és filozofikusnak tűnik? Az biztos, hogy lájk-gyűjtésre manapság tökéletes.

Én is napi rendszerességgel használom, de érdekes módon a barátaimmal találkozni is szoktam. Fura, nem? A Facebook nem a baráti kapcsolatok mozgatórugója, csak egy kiegészítő elem. Ha tetszik egy bejegyzés, az ugyanúgy tetszik, ha szóban hallom tőle. Ha tetszik egy lány képe, ugyanúgy megdicsérem élőben, ha találkozunk. Ha megjegyzést fűzök egy állapothoz vagy eseményhez, arról élőben is ugyanúgy lehet beszélgetni és elmondhatjuk a véleményünket. Feltéve hogy a véleményünket vállaljuk személyes találkozásnál is, nem csak a monitor előtt. Vélemény?

Ezen kívül azt sem árt tudatosítani magunkban, hogy talán egyszerűbb ráírni a legjobb barátunkra a chat-en, hogy hogy van, mint levelet írogatni, ami remélhetőleg el is jut hozzá. Ha valami egyszerűbb, az nem feltétlenül baj. Hogy ki veszi a leírtakat magára, és ki nem, azt nem tudhatom. Nem valószínű, hogy ezekkel a sorokkal megtérítem azoknak a táborát, akik nem szeretik annyira a Facebook-ot. Oh, hogy ezek is ott vannak kiírva? Majdnem elfelejtettem. Diszlájk.

Tana D.