Misztikus reggelek. Főleg a hétfő reggelek. A kezdés, az újra kezdés, mintha minden újonnan indulna. A kereskedelmi rádiók lendületes ébresztője, a frissen főzött kávé illata és a napsugár, amely keltében beszűrődik a konyhába, fényében a kávé gőze és a reggeli újság. Szeretek ébredni. Mintha minden tegnapi hibát ki lehetne javítani az új nap reményével, esélyt ad a korrigálásra.

Na de vége a filozofálgatásnak, indulni kell mert a lustálkodással huss, elszállnak az új nap lehetőségei. Hideg van, február vége, a tavasz még várat magára. Persze a korai kelés nem véletlen, ideje megbizonyosodni, hogy jó úton járok-e választott pályámmal kapcsolatban.

Ahogy biciklizek el a volt általános iskolám mellett, kerülgetem a keresztbe-kasul rohangáló gyerekeket a hangsúlyozom biciklisek számára kijelölt úton, de olyan szép ez a reggel, nincs kedvem fegyelmezni őket, majd az utánam haladó nénike nyilván meg fogja ezt tenni…és igen, már mondja is a magáét. Az iskola udvarán lassan sorakozóba parancsolják a tanárok az iskolásokat, rájuk pillantva annyi lehetőséget látok mindegyikükben. Ha egyik másikból nem is űrhajós vagy állatorvos lesz, azért biztosan ott szunnyad már bennük a tehetség valami iránt és remélem meg lesz a lehetőség is, hogy mindazt megmutathassák. Eszembe jut az én gyerekkorom… most sem vagyok öreg, de mikor ezekre a tizenévesekre nézek, az én emlékeim jutnak eszembe… mikor volt az már?

Azt viszont tisztán látom magam előtt, mikor a 15-16 éves önmagamnak lövése sem volt arról, hogy mihez értene vagy mit kezdjen a nagybetűs jövőjében. Az egyetemre, mint a felsőoktatás fellegvárára úgy tekintettem, mint valami teljesen elérhetetlen, érthetetlen és úgy általában véve az ismeretlen homályába burkolózó elvont oktatási intézményt. Többet sem néztem ki magamból mint hogy csináljak egy középiskolai kétéves felsőfokú okj-s képzést és egy kényelmes íróasztal mellett éljem le az életem e-maileket küldözgetve és postát átvéve. Most szeretném leszögezni, hogy ezzel nincs is semmi baj, az rendben van, hogyha valaki erre vágyik, a csodálatosság az emberek sokszínűségben rejlik, mind másra vagyunk hivatottak.

Szóval irány a Foglalkozási Ifjúsági Tanácsadó Iroda Kecskeméten (röviden FIT), a munkaügyi központban. Ez az a hely, ahol a diákok általános,- közép- vagy akár főiskolás tanulmányaik végéhez közeledve a tovább tanulás lehetőségeiről kapnak bővebb információkat. Ez a hálózat az egész országra kiterjed, számos városban megtalálhatóak a kirendeltségeik.

Mindenféle szakmáról teljeskörű felvilágosítást kap az idelátogató és bár van aki már határozott elképzelésekkel jön ide, akadnak olyanok is, akik még elég elveszve érzik magukat a jövőbeni terveiket illetően. Erre a célra hoztak létre olyan kérdőíveket, teszteket, melyek kitöltését követően körvonalazódhatnak az egyén erősségei valamint gyengeségei és ezáltal ötleteket kaphat, hogy a jövőben milyen irányban érdemes tovább tanulnia, milyen szakmát sajátíthat el képességeihez mérten sikerrel. Több tanácsadó dolgozik itt azért, hogy az ideérkezőknek segítséget nyújtson, ide lehet egyénileg is látogatni vagy egy telefonon egyeztetett időpontban tanácsadóval személyesen megbeszélni és végig venni az idelátogató lehetőségeit.

Persze nem csak a tovább tanulóknak nyújt ez a központ segítséget, azok is felkereshetik, akik már tanulmányaik végeztével álláskeresésébe fogtak de szükségét érzik, hogy felkészítsék őket egy lehetséges állásinterjúra. Az ilyen foglalkozásokon megtanulnak önéletrajzot írni, a munkáltatókkal való találkozáson hogyan viselkedjenek, testtartásra, beszédre is kitérve.

Anno 13 voltam, mikor először itt jártam, középiskolát kellett választani… hát majdnem szakács lett belőlem. Mert hogy a szomszéd lány is az akart lenni, körülbelül ennyi rálátásom volt a saját képességeimre. Majd az itt tett látogatást követően rájöttem hogy az emberi kapcsolatok valamint az írás az, ami leginkább a profilomba illene. 3 órát töltöttem itt első ízben: tesztek töltögetése, összevetés, majd külön lehetséges szakmákra bontva elolvasni a mappákat, miket érdemes róluk tudni. De ha még ez sem volna elég, videótárral is rendelkeznek és kisfilmekben lehetőség van megnézni, hogy hogyan is zajlanak a gyakorlatban a különféle hivatások. Egyáltalán nem untatott, hiszen önmagunk megismerése mindenkinek fontos, még ha olyan fiatalon nem is nagyon éreztem ennek a súlyát.

Újra átolvasgattam az újságírással kapcsolatos dossziékat, végig néztem az elmúlt évekről készült kimutatásokat, felméréseket és a külföldi munkavállalással kapcsolatban is tájékozódtam. Ezek persze nem azt jelentik, hogy semmi sem tántoríthat el a választott  pályától. Honnan is tudhatná előre az ember, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtte a jövőben?

K.Ary