„A Nyuszi barlangja egy darabon egyenes volt, mint valami alagút, aztánhirtelenül lejtett, oly hirtelenül, hogy Alice egy szemvillanás alatt máris zuhant lefelé, egy roppant mély kútba. Vagy a kút volt roppant mély, vagy pedig roppant lassan esett lefelé, mert Alice-nek esés közben sok-sok ideje maradt arra, hogy körülnézzen, és eltűnődjék azon, mi fog vele legközelebb történni.” (Kosztolányi Dezső fordítása)
Az Alice Csodaországban című klasszikus gyermekkönyv soraival nyitja filmjét, a Tideland-et Terry Gilliam, a Monty Python egykori tagja. Az idézet szinte észrevétlenül vonja körénk a film hangulatát, hiszen itt veszi kezdetét a néző 122 percen át tartó zuhanása, amely során egy különleges kislány fantáziavilágán keresztül láthatjuk magunk körül a nyúl üregét.
A főszereplő, Jeliza-Rose (Jodelle Ferland), két drogfüggő szülő gyermeke, aki kislányos bája ellenére magabiztosan készíti elő a fecskendőt apja (Jeff Bridges) „utazásaihoz”. Az édesanya halála után apa és lánya a nagymama rég elhagyott tanyájára költözik, ahol apuci egy belövés után nem tér vissza a „vakációról”, Jeliza-Rose hiába szólongatja. A kislány azonban észre sem veszi, hogy magára maradt: barátaival, az ujjaira tűzött Barbie-baba fejekkel minden nap elindulnak felfedezni a környéket, este pedig a hintaszékben ülő, mozdulatlan apa ölébe kucorodik, és mesél neki. Nem sokáig kalandozik egyedül, ugyanis egy-két nap után megismeri a szomszéd tanyán élő testvérpárt: az ijesztő és durva Dell-t, és öccsét, a szellemi fogyatékos Dickens-t. Jeliza-Rose ettől fogva legszívesebben a szomszéd férfival van, aki partner a lány gazdag képzelete által alkotott játékokban. Sőt, miután a kislány megígéri, hogy örökké szeretni fogja a férfit (összeházasodnak, kastélyban fognak élni, stb.), Dickens megmutatja neki legnagyobb titkát is: pár rúd dinamitot, amivel „az óriás cápa”, vagyis a tanyák mellett minden nap elhaladó vonat elpusztítását tervezi…
A film helyszínéül választott sivár környezet és a játékos, mégis nyomasztó zene sajátos hangulatot teremt, ahogy a lány képzeletét megjelenítő képek is: Terry Gilliam nem törekedett a fantáziák tökéletes képi megjelenítésére, sokkal inkább a gyermeki ötletességet tartotta szem előtt, ezáltal nem egy látványos sikerfilmet, hanem egy borongós-humoros fantasy-drámát alkotott Mitch Cullin azonos című regényéből.
„If I shut my eyes and try hard enough, maybe I'll wake inside your dream."
Bata Viki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.